Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - VIII. 12

SZLÁV .JÖVEVÉNYSZAVAINK. 31 századi evangeliariumokban is), nyűg. bolg. Lázár (Sborn. XV. 196.), szerb Laza stb. A szó olasz eredete ellen felhozom, hogy az olaszban az r előtti a e-vé lett (v. ö. camera) ; s áll ez különösen a vei. olaszra, a hol Lazzero, Zaccheria, Febrer (február, BERTANZA e LAZZAEINI, II diai. ven. 10. 1. 1299-ből) stb. alakok vannak (a jelenségre v. ö. GEÖBER, Grundr. I. 527. és SEELMANN Aussprache 171.). Nálunk legrégebben tauarnicus (1222-i ered. oki.: Dionisio magistro tauarnicorum, Muz. lév.), később tauemicus, először Sorlous (1109. 0. L.). később Serloas (1109. M. P. == Sarlós), először Margarita, később Margerita stb. ? Lerga: 1086: Qui e contrario itur ad arbores Lerga presbyteri; — az, hogy a főnév nincs ragozva, mutatja, hogy nem latin szó; mégis felemlítettem a lat. largus, ol. largo-Yal való hasonlósága miatt.] ? Leo. E névnek cseh formája: Léva (v ö. EEBEN, Begesta: JLeua, Lewa ; ol. Leone, vei. ol. Lio; olasz emlékekbtn irva Leónak is, SAVJ-LOPEZ, Altit. Chrest. 4.1.); azt hiszem, 1086-ban és II. Béla bakonybéli itéletlevelében előforduló Lawa paraszt ember neve idetartozik; nem lehetetlen, hogy e lat. Leo, cseh Léva szláv kicsinyített alakját Leúca (v. ö. 1135-i ered. oklevelünkben: Leuca • comite pofoniensi et magistro dapiferorum) magyar személynévben. Leusták: 12:29: Leustacius íilius S.; ide való 1208: uxoris Luchstachi, u. ő 1226: nxoris Lustachi (v. ö. még Oki. szót.); — v. ö. Eustachius (vei. ol. Sta<>, Cron. Ven. II. 221.). Lőrincz :. 1086 : Laurentius comes íilius Bese comitis ; 1111 : Laurentius presbiter; 1111, 1113: Laurentius (csanádi püspök); Ilii, 1113: Laurentius (esztergomi érsek); II. Béla. bakonybéli itéletlevele: Laurencius (úr neve); 1138 : capellanum nostrum nomine Laurencium canonicum de Tithil; 1134: Laurentius íilius Salomonis; 1181: sacerdos Laurentius, 1162, 1171, 1174: Laurentius curialis comes | magyar alakok : Lerinch, Leorincz, Lőrinc, Lőrincz (KNAUZ, Kortan 207.), zent Levnuc, Levrync (Marg. Leg. "97, 126, 223.), zent Lorync (Apóst. mélt. 21.); — lat. Laurentius, ol. Lorenzo (kicsinyítve: Cencio, Nencio, Lenzo, Nenzo, Renzo, Enzo, Lauro, Lorenzetto, Lauretto, OrettoJ, gen. ol. Luenzu, Luenzin, vei. ol. Lorenzo (velenczei keresztnevek közt: Lorenco és Laurengo, BEETANZA e LAZZAEINI, II diai. ven. 31, 32. I.). Velencze