Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)
Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - X. 241
SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 305 ban kizárandók a bolgárok, szerbek, ca- dalmát-horvátok, csehtótok, lengyelek, szorbok. Marad mint átadó a kaj-horv. szlovén nép. A m. kehely ( kelih, kelyeh, kelyöh, kelyh, kely) ezek szerint róm. kath. kaj-horv. szlovén ker. terminológia által közvetített szó (v. ö. LUMTZER-MELICH, Deutsche Lehnw. ez. müvemben egyenesen a németből származtattam). Képmutató. E szavunkról ASBÓTH azt írja, hogy az óbolg. nyelvemlékekben előforduló Ucemérb (hypocrita, óxoxpn^?) fordítása (NyK. XVIII. 401—3.). A szláv szó összetett szó, előtagja a «facies»-t jelentő lice, utótagját azonban ASBÓTH nem vizsgálja, jelentését nem állapítja meg. A magyar kifejezést se tekintette történeti fejlődésében. A legrégibb magyar bibliafordításban, a Münch.-k.-ben levőben a lat. hypocrita -nak kizárólag képmutáld (esetleg olvasható : kép-mútáló) a megfelelője (v. ö. Münch.-k. Máté VI. 2, 5, 16, VII. 5, XV. 7, XXII. 18, XXIII. 13,14,15, 23, 25, 27. 29, XXIV. 51, Márk VII. 6, Luk. VI. 42, XII. 56, XIII. 15; ugyanitt (kepmutálat Máté XXIII. 28, Luk. XII. 1. = hypocrisis). A Jord.k.-ben kétszer képmutáló (Máté VI. 2, 5.), máskor képutáló (v. ö. a fenti idézeteket, képutálás u. o.). A Döbr.-k.-ben található újtestamentomi részekben öt eset közül négyszer képmutáló (v. ö. Döbr.-k. Máté VI. 2, 5, XXII. 18, Luk. VI. 42. a 258, 199, 180. lapon), egyszer pedig képmutató (v. ö. u. o. Máté VI. 16. a 151. lapon). XVI. századi bibliafordításainkban aztán végleg képmutató a szó (v. ö. HELTAI, KÁROLYI, K. CSIPKÉS ; ERDŐSI tettetés ember-t ír). Ha a NySz. adatait időrendileg egymással összehasonlítjuk, akkor az derül ki, hogy a magyarban eredetileg csakis képmutáló volt a szó. Lassan-lassan feledésbe ment a kép-mutáló összetétel második tagjának értelme, a mit elősegített az is, hogy a lat. mutare máskülömben jövevényként nem volt meg nyelvünkben; e jelentéselhomályosulyás folytán népetymologiai úton keletkezett a kép-utáló (MURMELIUS, KOMJÁTHY B. I. Tim. IV. 2.) s még inkább a képmutató. A m. szó eredetileg «képváltoztató»-t jelent. Történeti fejlődésben kell megfigyelnünk a szláv kifejezést is. Az óbolg. evang. fordítások közül a Zogr.-ban és a Mar.-ban kilenczszer vnoKpHT'k, oviiOKpHT'k (= ypokrita, upokriti>), nyolczszor pedig AHHÉ/vrkp'k (= liceméri.; hypocrisis = AHn,ÉA\"kpkf, AHue/irkpKCTKO, Máté XXIII. 28, Luk. XII. 1.) a m. képmutáló megfelelője; az Assem.-ban négyszer VMOKPHT'K, háromszor AHHÉNy] elvtudományi Közlemények. XXXIV. 20
