Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - X. 241

304 MEL1CH JÁNOS. 16, 21, XI. 25, 26, 27, 28, Apokal. XIV. 10, XVI. 19.), ezt egyéb emlékekben (v. ö. olaszföldi szlov. kelic, c — eh, Letop. 1891 : 111 ; kelih MEGISER, karint. cél'h Kres I. 415. stb.). A hazai szlovének közül a róm. kath. keliJt-et, az ág. ev. pehár-t mond, ismeretes azonban lutheránus iratokban a kelih is (v. ö. Lut. 37: kaj bi lüdsztvi kelih [pehár] zadrzsali). — Ez a kaj-horv. szlov. kelih német eredetű a szóban levő h alapján (v. ö. ó-feln. chelih PAUL, Grundr. I. 309.). — Ugyancsak németből való a cs. t. kalieh (v. ö. ó-feln. *chalih, Arch. XV. 487.), lengy. kielich (innen való a kisor. kelyeh, kelich, or. keljdh, ZELECHOWSKI, DALJ), szorb keluch, khéluch (LINDE). 4. Pehár, pahar kifejezéseket azért nem tárgyalom, mert csak a hazai szlov. lutheránus és a paulikánus bolg. terminológiában fordulnak elő, itt használatuk magyar eredetű. A m. pohár mint egyh. term. technicus azonban, mint feljebb bizonyítottam, újabb keletű. Ha már most megvonjuk a kehei yre vonatkozó szláv keiv terminus technicusok térképét, látjuk, hogy a magyar szó gör. kel. szláv eredetű nem lehet (v. ö, hogy a gör. kel. szláv casa átment az oláhba is: ceascá, CIHAO), hanem csakis róm. kath. szláv. A róm. kath. szlávok közül is azon-