Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - X. 241

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 279 BejiHKÍfi nocTt, SEEZNEVSKIJ, Mat. dija slov. dr.; magyarul mindig bojt, v. ö. Hamvazó szerdá-nál) jelent, s tulajdonkép *me_sopost {postb > fasta: böjt) szóból való népetymologiai alakulás. A szónak szerinte jelentenie kellett az óbolg. forrásokban is azt, a mit a m. húshagyó jelent. Az alábbi sorokban vizsgálni fogjuk, vájjon gör. kel., vagy pedig róm. kath. szlavból való fordítás-e a m. húshagyó, s mi az eredete a szláv-magyar elnevezésnek. Az óbolg. emlékekben előfordul a mjesopustb, MACOIISCTIV (v. ö. Assem. 84: sabota prézde mjqsopusta, nedélja prézde mjeso* pusta, u. o. 86: sahota mjesopusthnaa, nedélja mjesopustbnaa; v. ö. még Sav. kn. 44. b., 45. b., 47. a., 48. a., 69. b., Mak. üst. JAG. Spec. 29.), s jelenti aztavasárnapot, a mely húsvét vasárnapja előtt az 56. nap (v. ö. DAHL; SEEZNEVSKIJ, Mat.: BOCKpeceHbe népeit MaaieHimeH, Ke^h^a népeit MacieHHijeH, arcóxpeox;; He^tjiH népeit cbiponycTHOfi He^ijieft). A mjejsopust'b utáni v a s á r n a pnak syro-pustb a neve (v. ö. Assem. 87, 88: nedélja syropusthnaa, sabota syropusthnaa; lásd még Sav. kn. 49. b., 50. b., Grig. Par. I. 58: cpra,\á C'kipomfCTkHAra), a mi sajíhagyó-t jelent (v. ö. or. sedmica syrnaja, maslenica = vajhét; MIKL. Lex. p.: caseum edens) szórói-szóra. A syropust'b a gör. kel. egyházban a nagyböjt első hete (v. ö. DALJ). Ezek szerint tehát az óbolg.-ban mjesopustb jelenti azt az utolsó napot, vasárnapot, a melyen túl a syropust'b: a vajas hét, a nagyböjt első hete kezdődik. Az egyházi szláv nyelvemlékekben ezenfelül jelentheti a mjesopustb : 1. Dominica sexagesimse; 2. Dom. quadragesimse (v. ö. SEEZNEVSKIJ, Mater.). A gör. kel. szláv nyelvekben szintén az itt tárgyalt jelentésekben ismeretes a szó. Csak azt jegyzem meg, hogy a bolgárban bármely böjt előtti utolsó húsnapot zágovezni-nék hívják (v. ö. CANKOPF, 9, 166: der letzte fleischtag vor der fasten; DUVEENOIS; Sborn. XVI., XVII. 2 :20. or. zagovenbe, a szerbben pokládé VÜK, olaszul giorno di grasso). Az a külömbség, a mely a gör. kel. és a róm. kath. egyház közt a farsang végét illetőleg van, egyenesen arra utal, hogy a m. húshagyó eredetét a róm. kath. szlávságnál keressük. De itt se találjuk a kifejezést mindenütt. A szerbben a mesopustb ismeretlen (v. ö. VÜK pokládé alatt: posljednji dan od poklada; bolgárban pokladi Sborn. XVI., XVII. 2:27.), ugyanígy a bolgárban is. A hazai kath. bolgár naptárakban postnanos (böjti éjszaka, v. ö.