Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - VIII. 12

26 MELICH JÁNOS. Ger. 7. §.-a szerint Szent Gellértnek Zárától Novigrádig Crato nevű ember volt a vezetője (v. ö. Ascendentes ergo scimul nauem uenerunt Zadriam, ubi ordinatis uictui necessariis, librisque asinis suis impositis assumto secum quodam duetore, Crato nomine, qui uias ac semitas illarum parcium nouerat, quos ad preceptum domini sui usque in Engat sine offensione conduxit, indeque associato conductore alio ordinato, dictus Crato tendebat uersus orientem ingredii)). Hogy ez a Crato vezető egy-e a szerzetes Crato-val, nem lehet tudni. A névről KARÁCSONYI ezt írja: Krátó vezetőnek «aneve is mutatja, hogy olasz vala» (Szt. Gellért élete 58. 1.). KARÁCSONYI nem mondja meg, miféle olasz név a mi Crato-nk megfelelője. A név eredetére a következő lehetőségek vannak: a) A TETZNER-féle Namenbuch-ban ez áll: «Krato, der Starke. Griecb.». TETZNER mint olyan görög eredetű nevet közli, a mely a német kútfőkben is ismeretes német név, s egyenlő vele a germ. Krafto személynév. VANzoN-féle olasz Dizionari azt írja, hogy a Crato és Cratóne görögök közt elterjedt név volt; arra, hogy e görög név Észak-Olaszországban ismert lett volna, nincs adatom. Dalmácziában a XI. század legelején nincsenek olasz nevek, ellenben görögök igen. Az én nézetem szerint már most a Crato név egy gör. Kpárcov (xpázot;: erő) személynévből való (az -wv. lat. -on, -o, vei. ol. -o: magy. ó-ra v. ö. báró: ol. barone, Pantaleo (Münch.-k. naptári rész és KNAUZ, Kortan 233.): gör. IlavraXstov, lat. Pantaleon; Gyerö (v. ö. Gergely alatt e mü I. 2. rész 46. 1.): lat. Gereon, s lehet egy olaszos alak (v. ö. ol. San Leone = vei. ol. San Lio, Cronaca Veneta I. 240.) megmaradt XV. száz. írott alakja. Csak azt jegyzem meg, hogy a szó igazi olasz alakja grato (v. ö. Pongrácz) volna, ilyen olasz alak azonban nincs (v. ö. tosc. ol. crato: rács, rostély, KÖRTING, EtWb. 2579; ebből azonban személynév nem alakult. (3) Kevésbé valószínű, hogy a Crato beczéző alakja a Christophorus-n&k, mely esetben v. ö. nyűg. bolg. Krqto = KrT>sto (Sborn. XV. 196, dalm. horv. Krste, Krstul JIREŐEK, Die Eom. I. 2, 30.). Krispinus: 1193: Crispino Senadiensi episcopo; — lat. Crispinus (soissonsi vértanú, v. ö. KNAUZ, Kortan 160.). Dalmácziában Crespus és Crispus (JIRECEK, Die Eom. I. 2, 31; v. ö. lat. srispus, ol. crespo, ófrc. cresp, KÖRTING, EtWb. 2609. sz. a.), ellenben Crispinus nincs se itt, se Velenczében. Kristóf: zent Cristoff (Erdy-k. II. 141.); mint személynév a.