Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - VIII. 12

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 17 Ha tehát olasz vagy rátoromán eredetű volna a mi lat. ge, gi he-: lyén álló gy-énk, gy-t kellene találnunk a lat. j kezdetű szavaknál is. Ez pedig nincsen. Jáczint; mint keresztnév a XI., XII. században nem fordul elő; — lat. Hyacinthus, ol. Giacinto, Diacinto, gen. ol. GiasintuT romagnai ol. Jazent (Sitzungsber. LXVII. 706.), horv. Jácint. Jakab, Jaké: 1135: Iacob (jobbágy neve), 1171 : Iacob (háziszolganeve); KÉZAI, denob.aduenis: Wenceslao et lacobo fratribus suis; Hal. Besz.: iacob; Marg. Leg. 187 : myhalfy jacabn&k, u. o. 213: nytray jakab •, u. o. 19, 195: zent jacab, Apóst. mélt. 5, 21, 36, 53: zent yakab (Érdy-k. 1.414, II. 132, naptárakban: jakab KNAUZ, Kortan 200.) | 1198: Septima mansio iacov cum uxore sua fcereteu, ebből az alakból való Jákó (v. ö. Oki. szót.) és Jak, Jaki (v. ö. KÉZAI, de nob. aduén.: istius generáció de Jaki dicti sünt); — lat. Jacobus, ol. Giacobe, Giacomo, Jacopo, gen. ol. Giacumu, romagnai ol. Jacum (Sitzungsber. LXVII. 706.), vei. ol. Jacomo (1291-ben, 1300-ban, BERTANZA e LAZZARINI, II diai. ven. 9, 15. 1.), Jacopo (Cron. Venez.), friauli ven. lad.: Jacum (Jachum, Jachun, Jacun, Jachop Arch. f. slav. Phil. XIV. 234.). A szláv nyelvek közül a gör. kel. szlávság nyelvében Jakov a szó (v. ö. óbolg. H'fcKOK'k, or., bolg. Jákov CANK. 129, Sborn. XV. 196, hazai kath. bolg. Jaku, szerb Jakowb Zborn. 13. 1.), míg a róm. kath. szlávságnál ezt találjuk: karint. krajn. stájer szlov. Jákob (v. ö. a bibliafordításokat, továbbá JANEZIC és Pesmi krajn. naroda 72, a hol Jákob áll), hazai szlov. Jakub, olaszföldi szlov. Jakom (Jakov, Jákob), görc. karszt, szlov. Jakum, Jak'bmo (Arch. f. slav. Phil. XIV. 234, STREKELJ, Beneski rokopis XX.), kaj-horv. Jákob, ca-horv. Jakov (Arch. XV. 234.) és Jákob (SUEM. Acta croat. index), dalm. horv. Jákob, Jakov (Rad CXXXVI. 183.), Jako (JIEEC. Die Rom. I. 71, 2. rész 40.), cs., t. Jakub (újtest.), Jákob (ótest.), Jaksa, kicsinyítés: Kubin, lengy. Jákub. — Az ótestam. Jacob nálunk ma is Jákob, a gör. kel. szlávságnál itt Jakovh a szó. — A magy. Jakab régibb alakja Jákob és Jakov; egyik alak se olasz, mert az olaszok, még pedig a velenczeiek az olasz szlovéneknél a Jakum formát terjesztették el. Nálunk a Jakab a Jakov, Jákó alakkal együtt szláv eredetű. János, v. ö. a szláv nevek közt Iván, János. Januarius. Mint személynév nálunk nem fordul elő (naptárakban azonban megvan KNAUZ, Kortan 201.); csak azért említem Nyelvtudományi Közlemények XXXIV. *