Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - VIII. 12

16 MELIGH JÁNOS. Izsaiás: Érdy-k. 640: Ifayaf; Apóst. mélt. 9, 15, 17, 21: Yfayaf; — lat. Isaias, Esaias, gör. c

Hoata<;,

cs. Izaiás, osztr. szlovén Jesaias (DALMATIN). A gör. kel. szlávságnál Iszaija, bolg. Isáija (Sborn. XV. 196.). Izsák: 1116—1131: Interpretator istius rei yfaac; 1134: per pristaldum yfaac (kétszer), 1135: yfáác (jobbágy, SZÁM.-ZOLN. Oki. szót. Isac-oi ír, de az eredetiben yfáác olvasható); Hal. Besz.-' yfaac, Péld. k. 21 : yfaac, a legtöbb naptárunk Isaac, yfaac-ot ír (KNAUZ, Kortan 130, 200.); — lat. Isaac. A név a Vulgatában ket aa-val van írva, így írták ezt nálunk is a legrégibb időben, Velenczében azonban és Dalmácziában a szót Ysac-, Isach-nsk írták (v. ö. JIRECEK, Die Kom. I. 2, 40, és dalm. horv. szövegekben: Benedictio ifachof, PERTZ, M. G. SS. XIV. 67.); Csehországban yfaacnak (EBBEN). Izsép, v. ö. József. Izsó, annyi mint Ezsau, XI., XII. században csak Ezsau. J. A lat. j az olasz nyelvben ugyanazt a hangváltozást tette meg, a melyet a lat. ge, gi és a lat. di. Mind a háromból di, í, dz, z lett. Ugyanez történt a lat. ;'-kkel a rátoromán nyelvjárásokban is (v. ö. GBÖBER, Grundriss I. 479, 480, MAYEB-LÜBKE, Grammatik I.).