Nyelvtudományi Közlemények 34. kötet (1904)
Tanulmányok - Melich János: Adatok a magyar nyelv és helyesírás történetéhez 132
138 MELICH JÁNOS. V. ö. még HB.: zoboducha, kódexeinkben : zabadoha; -ocht-: oht (-ojt: -ít) stb. P) Hogy a mai h régebben cA-nak volt írva, azt bizonyítják az olyan másolásbeli hibák, a hol a mai h helyén a kézirat c-t ír, világos jeléül annak, hogy az eredetiben eh volt; ilyen példák ANONYMüsnál: 19. cap.: «De duce bycorienfy* (tollhiba: byehoriensy helyett), u. o. 24, 27. cap. : Bucna (tollhiba Buchna helyett, más emlékeinkben elő is fordul a Buchna és Bukna írás, ma Bonyha helynévben maradt nyoma), 22. cap.: zyloc, ziloc, ma Zilah (eredetibb Ziloch helyett), 24, 25, 26. cap.: blacus, blacorum (tollhiba blachus helyett, egyszer elő is fordul blachii, ma oláh) stb. A eh, később h jegygyei írt betű hangértékére v. ö. SZINNYBI, A magyar nyelv5 71—73. lapját, a hol a HB. chomuv, choltat, mulchotia, michael, zoboducha, charmul helyesen vannak A-val olvasva. A mi példáink közt is vannak olyanok, a melyeket A-val kell olvasnunk (a másik értékre nézve 1. alább). Itt csupán a jelölés eredetére akarok két megjegyzést tenni: 1. A vulg. latinban, valamint az olaszban a eh jegy ¥, illetve k értékű volt, ellenben az ó-szlovén Freisingeni emlékekben a mai szlovén h hang magánhangzó közti helyzetben szintén ch-Ysl van írva (v. ö. VONDRÁK, Fris. pam.: lichogeden, lichodiani; a mai szlovénben nincsen eh, csupán h hang). 2. A Bács: Bahac, Bachaf-íéle írásos alakok megmagyarázásánál nem szabad hivatkozni a lat. níl: nihil (XIII. század folyamán nichil), ml: mihi (XIII. száz. folyamán michi, v. ö. még vémens: vehemens, cörte: cohorte) analógiákra, mert e szavak a görögben kéttagúaknak vannak írva (ílaYairCiov, Eafap-). S a mi a görögben a előtt ^-val van írva, az a latinbetűs írásban legelőször c/í-val, később A-val van jelölve. Ez a 7: eh, h jelölés vezessen át a következő fejtegetésekhez. * * * A következő sorokban részletesen fogok szólani a szóvégi 0, Ő hangnak XI—XIV. századi jelöléseiről, mégpedig azon szavak alapján, a melyek nomen verbalék (v. ö. szántó), vagy pedig -0, -0 végű török jövevényszavak (v. ö. ünö). A) Szóvégi -ó (-ó), -ő (-ö): a) Disznó: 1055 : alius locus qui gisnav dicitur (NyK. XXV. 133.) | 1266—97: gesnov \ 1267—1380: gyznou j 1364: gyzno \
