Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373

MONDATTANI EGYENLETEK. 443 selőnek stb.), a ki hasonlattal élt így oszlik ket tagra: az a képviselő | a M hasonlattal élt. Ebben a mutató szócska hangsúlyos is lehet, hangsúlytalan is. Ha hangsúlyos: az a képviselő | a ícíhasonlattal élt •— a hasonlattal élt képviselő, akkor a mellékmondat állítmányi (attributiv) értelmű ; ha hangsúlytalan: az a képviselő \ a ki hasonlattal élt = a hasonlattal élt képviselő, akkor a mellékmondat alanyi értelmű. Világosan látni ezt a különbséget az összetett szólásnak egyszerű szólássá s még -világosabban összetett mondattá változtatásából: Az (van) a képviselő, a ki hasonlattal élt. Az a képviselő (van), a ki hasonlattal élt. Amott állítmány, emitt alany a mellékmondat. A mellékmondat functiójának, állítmányi vagy alanyi értelmének tehát a mutató szócska az indicatora. Az efféle összetett szólás mindig csak a maga egészében alanya az összetett mondatnak. Az állítmányi főtaghoz tartozik az összetett szólás az efféle mondatokban: A képviselő | am (van), a ki hasonlattal élt. A képviselőt | bántja az, hogy nem hallgatta meg a minister. A képviselőt | az bántja, hogy nem hallgatta meg a minister. A képviselő \ derültséget keltett azzal (azért, akkor, ott), hogy (mivel, a mikor, a hol) hasonlattal élt. A képviselő j azzal (azért, akkor, ott) keltett derültséget, hogy (mivel, a mikor, a hol) hasonlattal élt. Derültséget j keltett az a képviselő, a ki hasonlattal élt. Derültséget | az a képviselő (az a képviselő) keltett, a ki hasonlattal élt. A képviselő | élt oly hasonlattal, mely derültséget keltett. A képviselő ! oly hasonlattal [oly hasonlattal) élt, mely derültséget keltett. Ha ezt az állítmányi íotagot: az (van) ' a ki hasonlattal élt ismét két tagra bontjuk, azt látjuk, hogy az (van) az állítmányi s a mellékmondat az alanyi altagja. V. ö. A hasonlattal élő \ az (van). Minthogy az efféle összetett mondatban : A képviselő \\ az (van) j a ki hasonlattal élt a mutató szócska csak azt mutatja, hogy mi a mellékmondat functiója az elemi igéhez képest, azért ha a mutató szócskát s a tartalmat semmivel sem bővítő, a megfelelő egyszerű mondatban: A képviselő | hasonlattal étt sokszor nyomtalanul elenyésző elemi igét nem veszszük számba, azt mondhatjuk, hogy annak az összetett mondatnak a mellékmondat az állítmánya (állítmányi mellékmondat). De ép oly helyesen, sőt még helyesebben mondhatjuk azt, hogy az efféle összetett mondatnak az igésített összetett szólás az állítmánya. Ez az összetett szólás: az, a ki hasonlattal élt igésítés nélkül névszói értékű (azért mint bármely névszó declinálható is: azt, a ki hasonlattal élt, annak, a ki hasonlattal élt, azoktól, a kik hasonlattal éltek stb.) s alany pl. ebben a mondatban: derültséget kelteit az, a ki hasonlattal élt; igésítve : az (van), a ki hasonlattal élt állítmánynyá lesz. Más példa : Az az egyetlen szerencsém, hogy mezítláb utazom = Az egyetlen szerencsém | az (van), hogy mezítláb utazom ss= Az egyetlen szerencsém |. a mezítláb utazásom (vanj.