Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373

440 KICSKA EMIL. Az a grammatikai alany és állítmány, akárhogy határozzák meg, nem egyéb mint nevező esetben álló névszó és elemi ige, forma, nem functió. Az alany és állítmány pedig functiót, nem formát jelentenek. S ezt, mint utóbbi értekezéséből látom, KALMÁR is sejteni kezdi már, midőn így nyilatkozik: «Eddig megrögzött véleményünk ugyan,.hogy az alanynak nominativusnak kell lennie, de ebben talán félrevezet bennünket az alak és erről a nézetről le kell tennünk.» (Nyk. 32, 458.) Igaz, hogy egy-két lappal előbb még összeszid engem azért, hogy nyelvtanilag is állítmánynak tartom a villám szót ebben: A templomot villám sújtotta = (A mi a templomot sújtotta) | a villám, de imént idézett nyilatkozatából mégis azt a reményt merítem, hogy nemsokára át fogja látni, hogy csak az alak vezette félre, midőn abban a mondatban nem a templomot tartotta alanynak. A forma és functio különbségét jól látni ezen a példán: Nagyon, nagyon örültem, hogy megnevetteti. Ebben a mondatban a NySz. tanúbizonysága szerint a következő mutató szócskák lehetségesek : azt, annak, abban, azon, arról, a felöl, s ha kissé megváltoztatjuk a mondatot (formájában, nem értelmében) az az is. A grammatikusok szerint tárgy a mellékmondat ebben : Nagyon, nagyon örültem | azt, hogy megnevetteti {Igen ör lilém a Kd. egészségét.) ; részes határozó ebben: Nagyon, nagyon örültem | annak, hogy megnevetteti {Örülnek inségemn e k): különféle képes vagy nem képes határozó ezekben: Nagyon, nagyon örültem \ a b b a n, a z o n, arról, a felől, hogy megnevetteti {A tigris nem örül úgy véres prédában mint te. Nagyoban orwlz egy zegeen bynesnec megh tereese n honnem... Az angelok evmienek ez may napon embery nemzetnek meg valtasax ó 1. Wréhhk ty f e 1 w 1 e t e k); kiegészítő (már t. i. ha tetszésünk szerint választjuk ki két nevező eset közül a kiegészítőt) ebben : Nagy, nagy öröm volt a z nekem, hogy megnevetteti; végre alany ebben: Nagy, nagy örömömre volt az nekem, hogy megnevetteti. Ez kétségkívül forma vagy casusok szerint való megkülönböztetés, mert functiójára nézve valamennyi mondatban alany a mellékmondat. Ha nem ugyanaz volna a functiója valamennyiben, nem hagyhatta volna ki PETŐFI a mutató szócskát. De azonnal megváltozik functiója, ha pl. e helyett: Nagyon, nagyon örültem | azon, hogy megnevetteti, ezt mondjuk: Azon \ örültem nagyon, nagyon | hogy megnevetteti = A min nagyon, nagyon örültem í az, hogy megnevetteti. De azt mondják, hogy ennek a mondatnak: Nagyon, nagyon örültem, hogy megnevetteti az örültem igébe értett én, azaz az első személy az alanya. Erre azt felelem, hogy ha az alany csakugyan egyik főtagja a mondatnak, akkor az örültem igébe értett én nem lehet az alanya annak a mondatnak. Annak a mondatnak ez