Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)
Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373
-MONDATTANI EGYENLETEK. 441 a két főtagja: Nagyon, nagyon örültem j hogy megnecetteti. A.z örültem igébe értett én csak másod- vagy harmadrendű alanyi tagja lehet ama mondat állitmányi fötagjának. épen olyanrendű tagja, mint ebben : Megnevettetese j nagy, nagy örömemre volt az örömemre volt-b& értett nekem. Ha a grammatikusok következetesek volnának, azt kellene mondaniok. hogy ennek az utóbbi mondatnak nekem az alanya. Ez a nekem ugyanaz az első személy ebben a mondatban, mint az én amabban. De én mégis csak azt mondom, hogy valamint ennek a mondatnak nem a nekem az alanya, úgy annak sem az én az alanya. Én még & Hasztalan olvasok mondatról sem merném föltétlenül azt mondani, hogy én az alanya, mert könnyen meghazudtolhatna VÖRÖSMAETY, a ki így mondta ugyanazt: Hasztalan van \ olvasásom. Ha ennek nem nekem, hanem olvasásom az alanya, akkor annak sem én, hanem olvasok az alanya. Még az olvas mondat, vagy az ehhez hasonló mondatok sem jelentik mindig ezt: ö j olvas, hanem sokszor csak ezt: olvasó \ van-vagy olvasás \ van, pl. esik nem annyi mint ő j esik, hanem csak eső \ van, havazik nem annyi mint ő \ havazik, hanem csak havazás | van. Ne zavarjuk össze tehát a személyt az alanynyal, avagy ha azt mondjuk, hogy ennek a mondatnak : Nagyon, nagyon Örültem, hogy megnevetteti az én az alanya, legyünk következetesek s mondjuk azt is, hogy ennek a mondatnak : Az az egyetlen szerencsém, hogy mezítláb utazom, a nekem az alanya, ennek a mondatnak: Elhagyott, kit úgy szerettem az engem az alanya stb. Ha előbb így szerkesztjük a mondatot: En || nagyon, nagyon örültem \ hogy megnevetteti = Nekem \\ nagy, nagy örömemre volt | hogy megnevetteti, akkor igaz, hogy én. illetőleg nekem az alanya. De ez az eljárás egyfelől nem analysis, hanem synthesis, másfelől szükségtelen, mert a második főrésznek így is alanyi tagja marad a mellékmondat. Hogy vizsgáljuk tehát tagjai functiójára nézve az összetett mondatot ? (Mindig oly mondatokról van szó, melyeknek tagjai egymásba foglalvák, nem egymás mellé rendelvék.) LegelsŐbb is két tagra, két szólásra bontjuk, mint az egyszerű mondatot. Ezek a főtagok, a mondat alanya es állítmánya. E főtagok közül vagy az egyik, vagy a másik, vagy mind a kettő Összetett szólás. Ez az összetett szólás alany az efféle mondatokban: Az, a ki hasonlattal élt | derültséget keltett. Azt, a ki hasonlattal élt j jól ismerem. Az a képviselő, a ki hasonlattal élt i derültséget keltett. Azt a képviselőt, a ki hasonlattal élt \ jól ismerem. Annak a képviselőnek, a ki hasonlattal élt | erős hangja van. Az irodalomból a már fönt idézetteken fölül még a következő példákkal szolgálok (a mutató szócskát, ha az eredetiben ki van hagyva, rekesztő jelek közé téve):
