Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)
Tanulmányok - Kicska Emil: Mondattani egyenletek 373
MONDATTANI EGYENLETEK. 429 ; , : A legfurcsább az, hogy HALÁSZ épen ezzel az egyeztetéssel s hozzá még a föltehető kérdéssel akarja igazolni azt, hogy ez a mellékmondat állítmány. Szó szerint így mondja: «Ez a fiú volt az, aki minket vezetett— Ez a fiú volt vezetőnk (mi volt ez a fiú?)» Érre a kérdésre csak az tarthatja helyesnek azt a feleletet, a ki így szokott felelni: Hol van az öcséd? Az öcsém van otthon (Mein Brúder ist zu Hause). PETŐFI is így felel néha, pl. A fehérség \ volt a franczia királylyány. De azért még sem hiszem, hogy HALÁSZ ezt akarta volna mondani: Ez a fiú | volt a& (a ki minket vezetett) = Ez a fiú \ volt a vezetőnk [Dieser Knahe \ war unser JFührer). Ebben az esetben meg kellene engednem, hogy példájában állítmány a mellékmondat. De mivel nem hihetem, hogy ezt az esetet értette, alanynak tartom példája mellékmondatát, bár nem azért, hogy ő maga hatalmaz föl erre, midőn azt mondja, hogy «az efféle állítmányi mondatra ki? mi? szóval kérdezünk, mint az alanyi mondatra*. Ha mind az állítmányi, mind az alanyi mellékmondatnak ugyanaz az ismertető jele, miből különböztessem meg őket? A mi pedig HALÁSZ egyeztetését illeti, már fönt megmondtam, hogy a grammatikusok sejtik ugyan, hogy következik belőle valami, de hogy mi, azt nem tudják. Mi haszna lehet tehát a tanulónak abból a kiegészítő mellékmondatból ? Az, hogy akár alanynak, akár kiegészítőnek tart valamely mellékmondatot, mind a két esetben az sülhet ki róla, hogy nagy szamár. A kiegészítőre nincs szükség se az összetett, s az egyszerű mondat magyarázatában. Mert mi az a kiegészítő? A grammatikusok szerint bármely szó, mely az elemi igével egy szólást alkot. GULYÁS így határozza meg a kiegészítőt: «Ebben a mondatban: a róka ravasz állat volt, nem az a kérdés, hogy a róka volt-e, vagy nem, hanem az, milyen volt, mi volt. Erre a kérdésre felel meg ez a mondatrész: ravasz állat. Épen így ebben a mondatban is: a medve bőre a tied lesz, nem az a kérdés, lesz-e a medve bőre, vagy nem, hanem az, milyen állapotban lesz, kié lesz. Erre a kérdésre felel meg ez a mondatrész: a tied. Ugyanez az eset ebben a mondatban is: a tehén a tied marad. Itt sem az a kérdés, hogy a tehén marad-e, vagy nem, hanem az, hogy kié marad. A van, lesz és marad igék sokszor nem magának az alanynak, hanem csak valamely tulajdonságának, állapotának létezését, maradását jelentik. Ilyenkor ezek az igék csak annak a tulajdonságnak vagy állapotnak nevével együtt teszik az állitmányt, a mely tulajdonságnak vagy állapotnak létezésére, maradására vonatkoznak. Az ilyen mondatrész neve: állítmánykiegészíta, rövidebben kiegészítő.» (Módsz. m. nyelvt. 50.) Valóban, ha nem tudná az ember, hogy csak a másik nevező meghatározásán érőködik így, még azt hinné az ember, hogy
