Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Értesítő - Irodalom - 273

340 MBLICH JÁNOS. isto comitis Conradi de Altunburg origó esse habet» ; magy. Conrard (thüringiai barát, Erdy-k. 642. 1.); — ném. Chuonrat (Cönvád, FÖRSTEMANN, Altd. Namenbuch I. 316.). Cuntius (olv. Kuncziusz): 1001-i pannonhalmi oki.: Cuntio (ablat., dux neve); — ném. Cunitio, Cunzo (1024-ben, = Cunerado, STAEK, Kosenamen der Germánén, Sitzungsber. LII. 305, 319, ÉRBEN, Eegesta: Cunczo). Contius és Cuntius nevet tehát a Konrád beczéző alakjának tarthatjuk (más magyarázat: FÖRSTEMANN, Alth. Nam. I. 556.); a Konrád név Csehországban elterjedt név, Dalmácziában (v. ö. JIRECEK, Die Eom.) és Velenczében (olaszosan Conrado és Corrado) a XI—XII. században ismeretlen. V. ö. Gönczöl. Detre: 1146: Thidrich, 1282: Detrich kuta (v. ö. az adatokat Oki. szót.); — ném. Theudoricus (Dettrich, Dittrich FÖRSTEMANN, Altd. Namenbuch 1190; cs. Detrich ÉRBEN, Eegesta, romagn. olasz Dieterich, Sitzungsber. LXVII. 696.). Az alakra v. ö. Hedre, Imre. A Detre előszavában levő diót, diet több germán név alapjául szolgált; ilyen Ditmar (pécsváradi apát a XIV. száz. elején, KARÁCSONYI, Szt. István oklevelei 78.) és ilyen névnek a kicsinyítése a germ. Theudila = újfn. Tytil, Titel. Feltéve, hogy Titel város neve személvnévből való (v. ö. 1138-ban: Laurencium, canonicum de Tithil), lehetséges, hogy e ném. Titil ;'v. ö. KISCH, Festgabe 12. 1.) névnek a mása. Duda: 1086: Duda (dolator, v. ö. Oki. szót.); — ném. Duda «Duda und Dudicha könnten demnach = Thiudo, Thiudiche, d. h. verkürzungen von mit thuid gebildeten zunamen sein». STARK, Kosenamen der Germánén, Sitzungsber. LII. 287.), v. ö. cseh Duda (ÉRBEN, Eeg.), ny. bolg. Dudo és JIR., Die Eom. I. 2, 33. V. ö. Tota. Ecilinus : 1086: Ecilinus (mansio neve); — ném. Ecelin. STARK (Kosenamen der Germánén, Sitzungsber. LII. 334.) szerint az Adelbertus, Adalbertus beczéző alakja, másik beczéző alakja Acelinus; ugyancsak az Albert beczéző alakja Aci (v. ö. u. o. 332, 333: Azzi, Azelo), a mely 1086-i oklevelünkben egy esztergályos neve. Ezelinus nevű emberek vannak Karinthiában (1138-, 1157-ben, JAKSCH, Urkb.), Csehországban (v. ö. ÉRBEN, Eegesta: Azelinus, Ezelenkirchen stb.). A ném. Ezzelin, Ezzo TETZNER szerint (Namenbuch) «der kleine Edle» jelentésű. Az alakulásra v. ö. Vecelinus, Macelinus.