Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Halász Ignácz: A magyar szófejtés és történeti fejlődése - 1

22 HALÁSZ IGNÁCZ. külföldi munkák hasonló irányában találja meg forrását. Nálunk ezt előmozdította, hogy csakugyan van némi hasonlóság az alakokban a héber s a magyar nyelv között. A héber-magyar rokonság e bizonyításában ugyanazt az eljárást látjuk, mint ott, a hol az idegen szót a magyarból fejtegették. Véletlen hangalaki találkozások, a legképtelenebb hang- és jelentésváltozások fölvétele; pl. szeg (clavus): khald. zauueg combinare (ide tartozik zúgó egy csapószerszám); fold = khald. felag. = divisit (föld tehát volna: a mi el van választva a víztől). OTEOKOCSI összehasonlított szavai: akad, alom, anya, ardó, ballag, bán, Baranya, bűz, csoroszla, csorog, csuda, czigány, Eger, eke, erdő, ered, fejér, fekete, fi, fiú, föld, forog, frigy-es, gaz, gazda, gázol, góbé, góg és gócs, gór, habar, hadar, hadaz, halál, haszon, harag, hunyó v. kunyó, jár, jász, idő, inas, jó, karácson, kova, kegyes, kenyér, kér, kever és kavar, kezd, kín, király, kén, kicsiny, kő, kofa, kopja, köröm, leány, ló, magyar, madzag, méreg, méz, mező, mom, nemes, ökör, örök, pajta, paraszt, pázsit, pazarol, rágalmaz, reggel, sáfár, sátor, szakái, szamár, szeg, székely, szerez, szín, szór, szűz, takar, tanít, tanú, töm, temet, terem (teremtő), vad, vádol, vág, víz, úr, zörög, zúg. A 2. kötetben : apa, alacska, alak, áll, ármány, asszony, bír, bíró, bú, bús, érsek, eskütt, esküttes, észak, feleség, fény, gőg, gőgös, gyöngy, hal és háló, harcz, harczol, hó (nix), jég, nagy, oláh, rág és ragad, sár, szánt, szó, tenger, vaj. Azonkívül tulajdonnevek. A héber nyelvvel való rokonítás eszméje nálunk azért is hódított, mert a magyar nemzet keletről jött és eszerint keleti nyelvvel kell rokonságban lennie. De keleten több nyelv is van; azért KALMÁB GYÖEGY belevonta az összehasonlításba a perzsát, arabot is. Ezt a gondolatot fejlesztette tovább BBEBGSZÁSZI PÁL. Megtartotta a magyarnak a héber és a többi sémi nyelvekkel való rokonságának gondolatát, sőt újabb bizonyítékokat igyekszik fölhozni, de egyúttal más nyelvek felé is fordítja figyelmét; kezdetben a magyar nyelvet Európának régibb és újabb nyelveivel, a keltával, góttal, szlávval stb. vetette össze, de minthogy a közte és a többi tkpi európai nyelvek közt a rokonságnak, annál kevésbbé a leszármazásnak legcsekélyebb nyomait sem találta, tehát Ázsiában, minden népnek és nyelvnek őshelyén kereste az Európában árván levő magyar nyelvnek testvéreit és anyját, és igyekezett, a mennyire lehetett, eredetét föltalálni. E kutatásában