Nyelvtudományi Közlemények 33. kötet (1903)

Tanulmányok - Halász Ignácz: A magyar szófejtés és történeti fejlődése - 1

A magyar szófejtés és történeti fejlődése. (Első közlemény.*) A nyelvtudománynak főfeladata, hogy a nyelv fejlődésének történetét kutassa, feltüntesse. A mai állapotból kiindulva vissza kell mennie fejlődésének legkezdetéig. Csak így szerezhet helyes ismeretet a nyelv lényegéről s azon viszonyról, melyben a nyelv az emberi lélekkel van. Beszédünk a mondatban él és minden egyes részének értéke a mondattól, mint egésztől függ. De mikor ezt hangoztatjuk, ki kell azt is mondanunk, hogy mondat nem keletkezhetnék, ha az emberi lélek a mondat egyes részeinek, minden egyes szavának, minden szó egyes tagjának, minden tag egyes hangjának általános jelentésót és jelentőségét nem érezné. A szó a mondatban él, de azért minden szó magában véve is önálló egység: minden szónak megvan a maga külön rendeltetése; minden szó a legnagyobb változásokon mehet keresztül, átalakulhat hangilag, jelentésileg. s ha a nyelvnek fejlődésében nincs már rá szükség, ki is halhat. A szókon, a mondatnak, az emberi beszédnek ezen utóbbi értelemben vett önálló elemein alapszik a nyelvnek története. A szófejtés a szónak történetét kutatja, eredeti alakját, jelentését, más szókkal való viszonyát, rokonságát igyekszik megállapítani. A szófejtés lehet könnyebb ós nehezebb. Könnyű a szófejtés akkor, mikor a bonczolandó szó elemei világosan felismerhetők. Tulajdonképpen szófejtést űzünk már akkor is, mikor ilyen szókat bontunk alkatrészeikre : kisasszony, háztető, félrelép s azt *) Az elhunyt szerzőnek hátrahagyott kéziratából. Nyelvtudományi Közlemények XXXIII 1