Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Balassa József: Fonétikus írás a finnugor nyelvek számára 82

FONETIKUS ÍRÁS A FINN-UGOR NYELVEK SZÁMÁRA. 93 Könnyebb tájékozás czéljából összeállítom S. magánhangzó-jelöléseit a mi szokásos táblázatunkban; a betűk helyének elrendezése egyúttal jelzi egymáshoz való viszonyukat, képzésmódjuknak viszonylagos távolságát. A nagyobb betűk a magyar nyelvben is meglevő' hangokat jelölik. (A megcsonkított o ö helyett az o ö jeleket használom.) Megjegyzem még, hogy — a mint már említettem •— helyesebb volna, ha az alsó nyelvállással jelölt sorok a táblázatból elmaradnának. Mély hangok Vegyes hangok Magas hangok Felső m CD Ö i i i i y* Középső m CD Ö (', e 6 6 e > Alsó m CD Ö e e Legalsó m CD Ö a a a Ajakhangzók Felső Középső nyelvállás U u Ul il il Felső Középső nyelvállás Ö 0 0 ö ö ' Alsó Legalsó nyelvállás 0 (í 0 o ó Alsó Legalsó nyelvállás 0 (í CÍ0 Az egyes hangok jelölésének bemutatása után a kapcsoló hangok jelölése s a szótagok alakulására vonatkozó jelek bemutatása következik. 1. A sor fölé tett kis betű a hangkapcsot jelenii. 2. A sorban alul tett kis betű a mellékképzésmódot jelenti, pl. ha

, ke

, hi

az a e i szájnyílásával képzett h-t jelent; a0

=

labializált a; s0

~ ajakzárással képzett s. 3. A betű alá tett 0

(pl.

I) szótagképző mássalhangzót, viszont a betű alá tett n mássalhangzó szerepű magánhangzót jelöl,

pl. finn ialka. A-. A rekesz . .(. . a szótag határát jelöli, pl. vót. me(tsássa.