Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Balassa József: Fonétikus írás a finnugor nyelvek számára 82

94 BALASSA JÓZSEF. 5. Egész mondatokat közölve a szavakat jelentésük szerint kell egymástól elválasztani. Ha a szólamalakulást is jelölni akarja a közlő, az összetartozó szavakat — jel köti össze, a szólamok határát | , több összetartozó szólamét (taktgruppe) pedig || jelöli. 6. Az egyes hangok időtartamának jelölésére a betű fölé vagy felül mellé tett jel szolgál: .."... rövid, . .\ . . félig hosszú, . ~. . . hosszú, .."... nagyon hosszú. A rövidség jele, hacsak külön szükség nincs rá, elhagyható. A betűkettőzés sohasem jelent hosszúságot. 7. A nyomatékot a szótag sonans része mellé tett pont jelöli; egy pont főhangsúlyt, két pont mellékhangsúlyt jelöl, a hangsúlytalan szótag jelöletlen marad, pl. finn sa'na és sa"noma:ton. A szólamok viszonylagos nyomatékát eléje tett számokkal is meg lehet jelölni. 8. A hang magasságát a sor fölé tett vonal jelöli: \ eső, / emelkedő hangsúlyt jelöl. Alkalmasabb volna e czélra rövidebb vonalat használni s azt az illető szó elé tenni, mert a szó fölé tett jel sok helyet foglal el s a szedést elcsúfítja. A zenei mondathangsúlyt a mondat elé tett vonalak jelölik: jelent magas hangot, alacsony hangot, / ~ a hang emelkedését, \s

esését. Az ajánlott fonetikus írásnak ez ismertetéséből láthatjuk, hogy a rendszer nagy gonddal készült s megalkotói figyelemmel voltak a hangírásnak minden egyes részletére. Hogy írásmódjuk nem tökéletes és javításra szorul, azon csak az csodálkozhatik, a ki nem ismeri a fonetikus írások tervezésével járó nagy nehézségeket, midőn a tudományos és gyakorlati követelményeket egyesíteni kell. A szerkesztőség maga sem tekinti véglegesnek az ajánlott írásmódot, s késznek nyilatkozik rendszerén a szaktársak véleménye alapján a szükséges változtatásokat megtenni. S midőn fonetikus írásmódjuknak nemcsak ismertetésére, hanem szigorú bírálatára is vállalkoztam, mindnyájunk közös ügyének akartam jó szolgálatot tenni. BALASSA JÓZSEF.