Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Balassa József: Fonétikus írás a finnugor nyelvek számára 82

FONETIKUS ÍRÁS A FINN-UGOR NYELVEK SZÁMÁRA. 83 földi szaktudósokhoz is szóló folyóirat megalapítását tervezték, első gondjuk volt, hogy egységes írásmódot állapítsanak meg az összes finnugor nyelvek számára. 1892 őszén kezdettek erről tanácskozni; a tárgyalásban részt vettek: SETALÁ, MIKKOLA, PAASONEN, WICHMANN és Wffi-LUND, s együttesen állapították meg az új írásmód fő elveit s a használandó új jeleket. E tárgyalások ós megállapodások alapján mutatja be SETALÁ ezt az új átírásmódot a FUF. 1. füzetében. A fonetikai irodalomban használatos fonetikus írások, melyeknek száma elég nagy, vagy egészen új jegyekkel próbálják az egyes hangokat jelölni, mint a BELL-SwEET-féle Visible Speech, BBűcKEjírásmódja, s nálunk legújabban DUNÁT F. Átíró hangrajza ; vagy pedig a latin betűket veszik alapul s az egyes betűk alakjának változtatásával, más betűk felhasználásával gyarapítják a jegyeket. Ilyen a legtöbb fonetikus írás, mint pl. a most már legelterjedtebb PAss\*-féle, melyet a Maitre phonétique ez. folyóiraton kívül sok könyvben is használnak, s ilyen a FUF. átírása is. Az egyes hangok pontos jelzésére, s minden egyes különbség feltüntetésére mindenesetre alkalmasabbak az új jegyek, csakhogy a tapasztalat bebizonyította, hogy az ilyen egészen új átírás elterjedésre nem számíthat. A Visible Speech a legtökéletesebb fonetikus írás s BELL-en kívül még is csak SWEET használja, s az ő szövegeit is egy-két fonetikuson kívül senki sem olvassa. Tehát csak helyeselhetjük, hogy SETALÁ és társai a latin betűket fogadták el átírásuk alapjául. Nem fogadtak ugyan el változatlanul egy már használatban levő fonetikus írást, hanem azért tekintettel voltak az eddigi írásmódokra; főleg TECHMER-re támaszkodtak, a ki az ő folyóirata számára {Internationale Zeitschrift für alig. Sprachwissenschaft) elég pontos írásmódot állapított meg. (L. az id. folyóirat I. és IV. kötetében). SETALÁ javaslata kétféle írásmódról szól. Az első a pontos, fonetikus átírás (feinere transskription, lautschrift), a másik a nagyolt átírás (gröbere transskription, bézw. citatschrift). E két írásmód között nem az a különbség, mint SWEET kétféle írásmódja, a Broad és Narrow-Romic között, hogy az egyik pontosabb és részletezőbb, míg a másik csak a nagyobb, szembetűnőbb különbségeket veszi figyelembe. E javaslatok közül fonetikus írásnak csak az elsőt nevezhetjük, míg a másik jelölésmód egyszerűen megalkuvás a mai viszonyokkal, a mennyiben a szerkesztők sokszor kénytelenek az eddigi írásmódot elfogadni, az irodalmilag is művelt nyelvekben pedig kénytelenek a szöveget a hagyományos írásmóddal idézni. E kétféle átírás a betűk alakjában is különbözik egymástól. A pontos fonetikus átírást dűlt betű jelöli, míg a hagyományos írásmóddal közölt idézeteket kövér álló'betűkkel szedetik. A megkülönböztetés helyes, csakhogy ezek a kövér betűk nagyon kirínak a szövegből 6*