Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Balassa József: Fonétikus írás a finnugor nyelvek számára 82

84 BALASSA JÓZSEF. 8 példák, idézetek jelölésére éppen nem alkalmasak. Erre a czélra sokkal szerényebb külsejű betűket kellene választani. A fonetikus átírás alapelvei a következők: «1. Az átírás praktikus módon tudományos czélokat szolgáljon. Tehát a beszélt nyelvet oly pontosan jelölje, a mennyire csak lehet, még pedig oly módon, hogy a pontosság foka mindig megfeleljen a tárgyalás czéljának.» Ez az elv helyes, csakhogy alkalmazásában arra kell ügyelni, hogy a lehető legnagyobb pontosságtól csak akkor térjen el a közlő, ha a nem egészen pontos jelölés zavart nem okoz. Hangtani tárgyalás közben a legaprólékosabb részletekre is figyelni kell; egyes szavakat, nyelvtani alakokat idézve szintén pontos jelölésre kell törekedni. Nagyobb szövegközlésekben már egyszerűsíthetjük a jelölést a mellékjelek elhagyásával; csakhogy a közlés elején ekkor is pontosan meg kell határozni minden egyes jel hangértékét. Ezen az alapon lehetne ezt az új írásmódot, melynek rendszerében a legpontosabb hangjelölésre is alkalmasnak kell lennie, az egyes nyelvek hangalaki viszonyaihoz alkalmazva egyszerűsíteni. Hangtani fejtegetések és összehasonlító tárgyalások közben a pontos átírást (feinere transskription) kell alkalmazni, e mellett minden egyes nyelv külön szövegközlései számára ki kell dolgozni oly egyszerűsített átírást, mely könnyűvé teszi az olvasást a nélkül, hogy a hangalak világos feltüntetésének rovására volna. Ezt nevezném azután nagyolt átírásnak (gröbere transskription), míg a mit SETÁLÁ most ennek nevez, az egyszerűen citatenschrift. «2. A fonetikus átírásnak az egyes hangokat kell megjelölnie s ha szükséges a hang erősségének, magasságának és időtartamának viszonylagos fokát is. A kapcsoló hangok (Lautübergcingé) csak akkor jelölendők, ha az átmenet nem a legrövidebb úton, nem a legkisebb erőfeszítéssel s nem a legrövidebb idő alatt történik.» «3. Minden egyes hang jelölésére állandóan csakis egy betű szolgáljon.*) Tehát a kettős mássalhangzókat két betűvel jelölik: c, c, 5 helyett: ts, ts vagy (s, dz. «4. Minden egyes betű vagy jel csakis egy czélra szolgáljon.* Ez igen fontos elv. A mi jelölésmódjainknak ép az volt a főhibájuk, hogy a betűk mellett használt jeleknek (betű alá vagy fölé tett pont, karika) különböző s egymástól gyakran egészen eltérő jelentésük volt. 5. Az átírásra a latin kis betűk szolgálnak, s a szövegben mindig dűlt betűvel szedendők. Mivel a latin betűk az Összes hangok jelölésére nem elégségesek, a többi jelt vagy más írásrendszerből veszik, vagy pedig a latin betűk megfordításával, megcsonkításával, mellékjelek használatával jutnak új betűkhöz. A latin írásból átvett betűk a következők: aábdefghijki