Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - I. 39

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 45 u. o. malomogonca «segrotus»)alak fordul elő, s ez a szó egyes szlovén nyelvjárásokban ma is orrhanggal van meg (v. ö. véncji, Let. mat. 1880. év: 201, PLETERSNIK szót.: vénéi). Vegyük ehhez azt, hogy ugyancsak (eredetileg k-ból fejlődött) cs előtt maradt meg az orrhang a Németujvári Glosszák roncsika szavában (a mai rocska o-ja miatt a várható u helyett csakis szlovén lehet, v. ö. PLETERSNIK szót.: szlov. rqéka «henkelkrug»), s hogy ugyanilyen orrhang van az abroncs és a parancsol szavakban ; vegyük ehhez azt, hogy mind az e_, mind pedig az q töredékeikben ma is megvannak a szlovén nyelvjárásokban (v. ö. KOLO I. 41—57 : Obraz slovenskoga narécja u Koruskoj od Urb. Jarnika, s ott a monka, domb, zornb példákat). E tények teljesen valószínűvé fogják tenni, hogy a m. szerencse < szlov. srenca, a mely MIKLOSICH szerint járatos a nyugati szlovén nyelvben (v. ö. PLETERSNIK szót.: sr'^ca alatt) s meg van Gail völgyében is (srenca, srencati, Kolo I. 54; FLORINSKÍJ, Lekciji I. 513.). A hangtani bizonyítékokon fölül azonban fontos a jelentéstani rész is. Arra is ügyet kell vetnünk, hívták-e valamikor az óbolgárban a szerencsét sre_sta-nok, s aztán az elől se zárkózhatunk el, mi a «glück, fortuna» mai egy értékese az egyes szláv nyelvekben. A m. szerencsé-nek két jelentése van; 1. sors, schicksal, zufall, 2. glück, fortuna (NySz.). Az óbolgár és a magyar párhuzamos nyelvemlékekben a ckpAiim\ alak egyszer kerül elő; ez a hely a XC. zsoltár 6. versszaka, a hely ez: Psalt. sin.XC. 5. 6: HÉ oynouiiH CbA OT'K BÉIUTI KO T'K/Wk lip^YOA^limftíA OTO C'kpIríUllTbSk i AÉ

'

MC>H

A

íiOrtoy,A,KH

'k

erö

= l

&

k

non

timebis .... a negocio perambulante in tenebris; ab incursu et demonio meridiano = Apor-k.: nem felz ... a setetben iaro conplarcodastol: az ellen Jutattol es a deli ördögtől (a Pöbr.-k.-ben az «incursus» fordítatlan, épp úgy a belőle másolt Keszthelyi- és Kulcsár-kódexben; a Festetics- és a Batthyányi-kódex zsoltárfordításában meg a 90. zsoltár hiányzik). Ebből a helyből látható, hogyazóbolg. ckpAiiiTA == íincursus» (oó[nn:wfjLa. LESKIEN Altb. Gr.3

szótár és

MIKL. Lex. pal.), s e tekintetben szabályos deverb. képzésű főnév a ckp'kcTH, ckpAUiTíf. «obviam fieri» igéből (ősszláv ¥

s

r

hretia).

Ez idézetből világosan kitetszik, hogy az óbolg. rkp/sviim\ «incursus»-t és nem «fortuna, sors»-ot jelent. Az a kérdés már most, mi volt az óbolgárban a m. szerencsé-nek az egyértékese. A kutatást a zsoltárfordítá-