Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - I. 39

44 MELICH JÁNOS. kifejtem, hogy az erdélyi lakosság soha bolgárnak nem nevezhette magát (Y. Ö. Archiv f. slav. Phil. XXIII. 243.), a minthogy a IX—X. században szláv nép magát még nem nevezte bolgárnak (hasonló példa az orosz népnévre). E pár ellenvetésből is látható, hogy én csak olyan nézetet vagyok hajlandó elfogadni, a mely olyan fontos művelődéstörténeti hatásnál, a milyen nyelvünk közkeletű szavainak s keresztény terminológiájának szláv része, összhangzást tud teremteni a kérdéshez tartozó összes biztos történeti ismereteink közt. Nézetem szerint helytelen az eddigi kutatások kiinduló pontja. A mostoha, Pest, rozsda, mesgye-beli st, zsd-Yel a kutatók már azt hitték, hogy sziklaszilárd talajon építenek. Hasztalan hivatkozott az ellenfél a ragya (a Bécsi-kódexben mindig rogya, v. ö. JOCHEL I. 4, II. 25, Amos IV. 9, Aggeus II. 18, épígy az Aporkódexben : 77. zsoltár 46. vers), megye, gatya szavak gy, ty-jére, mert legfeljebb annyit ismertek el, hogy közvetlen a honfoglalás utáni századokban igen erős lehetett egy másik délszláv (szerbhorvát-szlovén) hatás is. Jellemző e tekintetben a szerencse szó is, a hol a kutatók nem a történeti fejlődés szemüvegén nézték a kérdést, nem azt vizsgálták, lehet-e a szó hangtana mellett jelentéstanilag bolgár eredetű. Hangtani tekintetben a szerencse szóban levő cs (= óbolg. st) csakis szlovén lehet (az orosz, a hol az óbolg. sí'-nek c a megfelelője, eleve is kizárható e szónál; ASBÓTH legutóbb egy tanulságos czikkben (Nyr. XXIX. 494.) foglalkozott e szóval, s tisztán hangtani úton próbálta az óbolg.-ból, illetve az sí-nek se dialektusos ejtéséből magyarázni). Vegyük ehhez már most tekintetbe, hogy az óbolgár nyelvemlékek tanúsága szerint a két orrhang: q, és e_ nem egyforma életű, mert az $-ból már u, o fejlődött, mikor az g még megvolt (v. ö. VONDEÁK : Glagolita Clozűv 6.); vegyük továbbá azt, hogy a szlovén nyelvben éppen a c előtt maradtak meg legtovább az orrhangzók (v. ö. FLOKINSKIJ : Lekciji I. 512, Gail völgye). A XI. századi ó-szlovón Freisingeni nyelvemlékekben (v. ö. VONDEÍK : Frisinské památky 77.) vencih (-= vuenfih, v. ö. óbolg. vqstii «majorum», s itt/ = cs, és nem ellene bizonyítania, hogy e helynevek alapjául szolgáló szláv szavak közönséges szláv eredetű oláh népi szavak. Eészletesen 1. majd a helyneveknél.