Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - I. 39

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 41 rok közt történt keresztény térítésről a IX—X. században mit sem tud a történelem (v. ö. KARÁCSONYI J.: Mi köze a görög egyháznak a magyarok megtéréséhez? Kath. Szemle XIV. 307.). Mi csak azt tudjuk, hogy METHOD halála után tanítványai Bulgáriába, innen pedig Macedóniába (CLEMENS) vonultak s ott működtek. Mért nem folytatták működésüket hazánkban a bolgárok közt ? Csak valószínű, de nem bizonyos, hogy közvetlen a honfoglalás előtti időkben hazánk egyes déli részei tartozh attak a bolgár birodalomhoz (v. ö. JIRECEK: Geschichte der Bulgaren 167. és JAGIC : Zur Entstehungsgeschichte I. 5.). Föltéve azonban (v. ö. MARCZALI H., a SZILÁGYI-féle M. Nemzet Tört. I. 90, 91.), hogy e déli részek bolgár birtok voltak, még akkor is nagy kérdés, hogy e területen mai értelemben vett bolgár nyelvű lakosság volt-e. Igaz, hogy a mai szerb belgrádi vár ekkor bolgár birtok, de az is igaz, hogy parancsnoka BORITÁKANOS (talán tárkanos méltóságnév, v. ö. m. Tárkánij, csuv. tarkan, ZOLOTN.), a kinek a nevéből lehet annyit következtetni, hogy az általa beszélt nyelv nem volt a mai bolgár (JAGIC • Zur Ents., I. 52, 59, ez ellen IBRAHIM 965-diki uti jelent.). Nem szabad továbbá figyelmen kívül hagynunk, hogy a honfoglalás idején s a rákövetkező első századokban az Alföld legnagyobb része puszta, árterület, mocsár volt (v. ö. NAGY ALFRÉD feljegyzését, A m. honfogl. kútfői 314—315), a valamivel magasabban fekvő Duna-Tisza köze meg homoktenger, a melyet egykor pl. a rómaiak még arra sem tartották érdemesnek, hogy polgárosodásuk keretébe bevonják; annak meg éppen semmi nyoma, hogy a Duna-Tisza közén nagyobb magyar tömegek telepedtek volna meg (v. ö. A telepítés történelmünkben, Új M. Szemle III. 332, 333.). Ha azonban ASBÓTH ezzel szemben Pest városa nevére hivatkozik, mi ellenérvül a következőket hozzuk fel: 1. feltűnő dolog, hogy Pest városának neve csak 1148-ban fordul elő először (v. ö. JAGIC: Zur Entstehungsgeschichte II. 36.); keltezetlen emlékeink közül pedig a Gellért-legendában (eredetije 1061 — 1075-ből; v. ö. in ciuit. Pest, ad portum Pest, in Pest, ad portum Pestiensem); 2. feltűnő dolog, hogy Pestről a XIII. században író ANONYMUS tudósítása ez: «Toksun vezér kegyességét hallván sok jövevény tódul vala hozzá különféle nemzetekből. Ugyanis Bular földről jövének némely nagy nemes urak. az izmaeliták nagy sokaságával, kiknek .... a vezér Magyarország különböző helyein adott földeket, s azon kívül azon