Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Kisebb közlések - Asbóth Oszkár: Zabola 361

KISEBB KÖZLÉSEK. 365 tényállás mellett nem hallgathatják meg a magyar szó tanúságtételét És mégis! A szláv szók megfelelése és a szó eredeti alakja csak addig látszik olyan nagyon egyszerűnek és tisztának, míg nem kutatjuk a szláv szó képzését; mihelyt azonban azt kérdjük, de hát az a föltett, olyan nagy biztossággal föltehető óbolgár *zqbalo milyen módon képződött, halomra dől minden ós a szlavistát a legnagyobb kétkedés szállja meg. Mert könnyű ám a *zqbalo-ból a zqbü «fog» szót kihámozni, de ebből hogyan lehetett azután *zqbalo, mikor az -alo f-adloj-ra végződő szavak külömben a-tövű igékből képződnek és az ige cselekvésének végrehajtására alkalmas eszközt jelentenek, *zqbati ige pedig nincs egyetlen egy szláv nyelvben sem?! Azok a szlavisták, a kik mégis ahhoz ragaszkodnának, hogy a zabola eredeti szláv neve *zqba(d)lo volt, kénytelenek volnának kijelenteni, hogy e szó képzését nem értik, a mit MIKLOSICII így fejez ki, mikor az ide vágó cseh képzésekről szól «secundár zubadlo frenum» 1. Vergl. Gramm. II. 2 : 100. 1. Egészen máskép áll a dolog, mihelyt a magyar nyelv tanúságtételét elfogadjuk és azt állítjuk, hogy az eredeti alak nem lehetett más, mint *zoba(d)lo, így a szó egyszerre teljesen világos előttünk és annyi meg annyi más -alo -adlo végű szóhoz csatlakozik, a melyek a-tövű igéből képződtek. Hiszen ott van a zobati ige, a mely végig vonul a szláv nyelveken, a mely átment a mi nyelvünkbe is zabál alakban, annak bizonyságául, hogy megvolt minden esetre abban a szláv nyelvben is, a melyből mi a legtöbb szláv eredetű szavunkat átvettük. MIKXOSICH a Lexicon palaeosloc.-b&n a zobati igének az tiad-íetv, edere» jelentést tulajdonítja, de az idézetekből kitetszik, hogy nem közönséges evésről van itt szó, hiszen ezt a latin ed-ere-nek megfelelő ed- tő fejezi ki, a mely benne rejlik egyebek közt az obédií «ebéd» és medvédé («mózevő») «medve» szókban, míg a zobati-i szőlő, cseresznye, árpa, zab,*) só stb. evéséről mondják, azaz olyan nagyobbára aprószemű eledel evéséről, a melyet az ember meg madár szomenként eszik, a ló pedig rágdicsál. Ezt az élő szl v nyelvek is igazolják. A bolgár nyelvben az illető ige a DUVERNOIS szótárában közölt példák tunusága szerint (1. zobje, zobam) csak szőlő és cseresznye evéséről használatos meg ló etetéséről. VÚK a szerb zobati (praes. zobljem) igét így értelmezi: (•Korner) fressen, manduco fruges: zoblje konj, kokos; ljudi zoblju tresnje, grozdje» [azaz: zabál a ló, a tyúk; emberek zabálják a cseresznyét, szőlőt]. A lengyel zobac jelentése: «mit dem Schnabel pickend auffressen, aufschnabeln, verzehren ; Korner fresseno. — Ha már most *) Maga a tőszó zobí, a melyből a zobati ige származott, egyes szláv nyelvekben egy általánosabb «eledel, takarmánya jelentésből a zab szavunkban megnyilatkozó speciális jelentéshez jutott 1. NyK. 30 : 5.