Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Kisebb közlések - Asbóth Oszkár: Zabola 361

366 KISEBB KÖZLÉSEK. ebből a zobati-ból képződött a zabola neve, akkor csakis *zoba(d)lo-nak hangozhatott régebben (nem *zqba(d)lo-nsik!) és nevét onnan kapta, mert a ló a zabolát rágja! Nem tagadom, hogy föltevésemet épen a cseh-tót zubadlo és bolgár zebalec egybehangzó tanúsága miatt olyan merésznek tartottam, hogy sokáig nem mertem vele előállani és még e czikk írása közben is ugyancsak meghánytam-vetettem a kérdést, sőt nem egyszer közel voltam ahhoz az elhatározáshoz, hogy újra félrefcegyem az egészet. De a bizonyítékok olyan erőseknek látszottak nekem, több körülmény olyan határozottan arra vallott, hogy helyes úton járok, hogy végre is megkisértettem & nehéz, de érdekes kérdés megoldását. Mielőtt tovább megyek, hadd mondjam el, mikóp történhetett az eredeti alak elhomályosodása mind a bolgár, mind a cseh-tót nyelvben. A bolgár zebalec a zeb, a cseh-tót zubadlo a zub szóval cseng össze, a zeb-zub pedig fogat jelentenek, csak úgy, mint az óbolgár zqbü másuk. Hogy az eredetileg zobalo-zobadlo nak nevezett zabola a zeb-zub «fog» szóval összekeveredett, abban természetesen nincs semmi különös; különös inkább csak az, hogy ez az összekeveredés két egymástól olyan távol eső helyen egyaránt történt meg; ez tett engem is annyira kétkedővé, hogy mindeddig kutatásaim eredményének közzétételével haboztam. De lehetetlennek azért ezt a két ponton egymástól egészen függetlenül történt összekeveredést épen nem mondhatjuk, hogy mennyire nem, arra szolgálhatok példával a horvát-szerb nyelvből. Én föntebb azt mondtam, hogy *zqbati ige, a melyből egy *zqbalo főnév képződhetett volna, egyetlenegy szláv nyelvből sem mutatható ki, míg a zobati ige, a melyből az a *zobalo névszó képződött volna, a melyet a magyar zabola szó alapjául tekintek, végig vonul a szláv nyelveken. Mindenek előtt hadd álljon itt az utóbbi állításom igazolásául még az orosz zobati «picken, aufpicken (mit elem Schnabel)», a cseh zobati «picken, mit dem Schnabel hacken», tót zobaf «csőrrel eszik, csipked, vagdal» és végre a szlovén zobati is «mit dem Schnabel aufpicken; Beeren, Kirschen u. dgl. essen, (Korner) fressen».*) Tehát zobati igét igenis minden szláv nyelv ismer (talán csak az egy lauziczi szerbet kivéve), *zqbati-félét egy sem. De hát a szerb zúbati? Hiszen az, minthogy régi ö-nak a szerbben u felel meg, egyenesen egy régi *zqbati igére *) A szlovén zobati igaz megfelelhetne akár egy régi *zabati-nak is, mert, a mint már említettem, e régi a a szlovénben és csakis ebben o lett; de ha azt látjuk, hogy *zgbati ige a többi szláv nyelvekben nincs, hogy továbbá a szlovén zobati jelentése és praesensképzése (zobljem) szakasztott olyan, mint a többi szláv nyelvekben, egy perczig sem kételkedhetünk abban, hogy itt az o valóban régi, eredeti o.