Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Kisebb közlések - Asbóth Oszkár: Zabola 361

364 KISEBB KÖZLÉSEK. felel meg, ób. prqdü (m. porond)-nék ol.pnmd felel meg, skqpií avarus (a mai bolgárban sk<'p ép úgy mint a megfelelő horv. szb. skup azt jelenti, hogy «drága, theuer», csak úgy mint az oláh szó) > scump stb. a porqciti (parancsolni )-nak megfelelő póriméi a régibb forrásokban még porinci-nek hangzik. Szóval az eddig föltett óbolgár *zqbalo-\&\ szemben «z oláh zabáld olyan meglepő, hogy eddig valamennyi kutató épen ezért ahhoz a következtetéshez jutott, hogy a szó nem is szláv, hanem magyar eredetű (1. MIKXOSICH, Sitzungsber. 101 : 26, ALEXICS Magy. elemek az dl. ny. 109. 1., MÁNDRESCU Elemente unguresti in limba romána, 190. 1.), én magam sem láttam régebben más lehetőséget magam előtt és szó nélkül elfogadtam ezt a magyarázatot (NyK. 27 : 341. és 485. 1.). De ha megfontoljuk, hogy a zabáld általánosan elterjedt oláh szó és az általánosan ismert oláh szavak között aránylag kevés a magyar eredetű,össze- vissza valami 100-ra tehető, míg a szláv eredetű kerek számmal 1000-re; ha továbbá azt tapasztaljuk, hogy az oláh szóban a szláv képző és a szláv hangsúly híven tükrözik, kétség támadhat bennünk, vájjon az oláh zabáld szót valóban a magyar zabolá-bó\ szabad-e magyaráznunk, csak azért, mert így legkönnyebben magyarázható az első szótagban álló á. A magyar zabola szó egy óbolgár *zobalo föltevésére vezetett bennünket, már pedig ebből az oláh zabáld könnyen kimagyarázható, mert hangsúlytalan szláv ónak megfelelhet az oláhban tompa á, (e), a mire, minthogy ezt már TIKTIN több példával bizonyította (1. GRÖBER, Zeitfcchrift f. rom. Phil. 11 : 81.), csak egyetlen egy példát akarok fölhozni. A szarvasbogarat az oláh ragáciü-nnk nevezi, a bolgár rogác-nak ; ez a szó, a mely szarvast (cervust) is jelent, nincs ugyan meg az óbolgár forrásokban, de hogy rogü szarv-ból képződött, ép oly kétségtelen, mint hogy csakis rogaéi-nük hangozhatott. Az oláh zabáld tehát igenis keletkezhetett ép úgy mint a magyar zabola egy óbolgár zobalo-ból, a magyar meg alig is magyarázható másból. De hát mit ér mind ez az okoskodás, szemben azzal a kétségtelen ténynyel, hogy a cseh-tót a zabolát zubadlo-nak híja, a bolgár pedig zebalec-nek és hogy ezek az egymástól annyira távol eső nyelvcsoportokból vett adatok csak úgy egyeztethetők össze, ha fölteszszük, hogy az eredeti alak *zqba(d)lo volt, mert cseh-tót u, ha annak a bolgár nyelvben nem felel meg szintén u, hanem egy tompa e hangzó, csakis a-ból lehetett, csakúgy a mint másrészt a bolgár tompa hangzó, mihelyt neki a cseh-tótban és hozzá tehetjük, a horvát-szerbben meg az oroszban u felel meg, csakis régi r/.-ból keletkezhetett. Az óbolgár alak tehát eró's bizonyítékok alapján csakis *zqbalo lehetett, a magyar zabola szó ezek ellen nem nyom semmit sem a latban, ennek a magyarázatát ám lássák a magyar nyelvészek, a szlavisták az oly annyira világos és kétségtelen