Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - III. 303

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. 321 való Trojanska prica nyelvemlékben Aciles (Achilles), Ajaks, (Aiax), Briieida (Briseis), Benus (Venus), Dardanus (Dardanus), Eieona (Hesione), Kalkas" (Calchas), Parii (Paris), Poliksena (Polyxena) stb. alakok vannak. Igaz, hogy e nyelvemlék eredete homályos, az is igaz, hogy e kiejtés sohasem volt bolgárföldi az idegen nevekben, de tényleg meg van, s e ténynyel is számolni kell (v. ö. Starine III, JIEECEK, Gesch. 381. részletesebben lásd á források közt). Figyelmen kívül hagyta VOLP, hogy a latin-betűs horvát ca-nyelvi emlékekben milyen a helyesírás. De más kérdések is felelet nélkül maradtak. így érdemes lett volna átvizsgálni a legrégibb, velenczei nyelvjárásban írt okleveleket, vizsgálni helyesírásukat, kutatni, hogy a velenczei helyesírással írt latin-betűs horvát nyelvemlékek hogyan vannak írva. Hiszen velenczésen a Halotti Beszéd scerelmef szava nem olvasható sz-el, hanem csak s-sel; az se a velenczésen író dalmát horvátoknál a XIV—XV. században is s (v. ö. Zadarski i Baninin lekcionar: bisce — bise, pridosce = pridose, uidifsei = vidivsi, stb.); mindaz a mit VOLF az sc-ről mond, nem magyarázza meg a tényeket. Maguk a legrégebbi velenczés olasz oklevelek helyesírásukban nem egyeznek a magyar helyesírással (v. ö. se = s, gn = ny, x = z stb.). Maga az olasz eredetű keresztény terminológia sem részesült kellő figyelemben. VOLF kevés kétségtelen olasz eredetű s magyar népies keresztény terminológikus szónak tudta bebizonyítani velenczés olasz eredetét. Soknak meg sem próbálta írni az átkerülése útja-módját. A nyelvészeti bizonyítás rávezette volna arra, hogy az olyan szavak, mint kámzsa, ereklye, dézsma épensóggel nem lehetnek velenczések, s egyáltalában nem lehetnek olasz eredetűek. A magyar nyelv keresztény terminológiája azonban csak akkor ad fölvilágosítást kereszténységre térésünkről, ha nem egyes belőle kiszakított szavakat vagy szócsoportokat tárgyalunk. Összefoglalóan kell tárgyalnunk az összes idetartozó kifejezéseket. Ilyen összefoglaló tárgyalásból az derül ki, hogy e terminológiának nagyobb s népiesebb része szláv szavakból áll; elismeri ezt VOLF is, mondván : «Egyházi kifejezéseink legnagyobb része ugyan világosan szlávból került (Kiktől tanult 586., 86. l.)», de a mit e sorok után ír, vizsgálatlanúl odavetett megjegyzés. Erről a szláv részről ÁSBÓTH OszKÁRnak az a nézete a mi legrégibb szláv szavainkról hogy CYRILL és METHOD nyelvéhez hasonló bolgár nyelvjárásból Nyelvtudományi Közlemények. XXXII. »*