Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Melich János: Szláv jövevényszavaink - III. 303

H20 MELICH JÁNOS. keresztény terminológiájával. Ennek a résznek a végén fejtem ki az egész tárgyalásból levonható tanulságokat. A keresztény terminologikus kifejezések azért alkalmasak e fejtegetésre, mert az óbolgár nyelvemlékek is egyházi nyelvemlékek. Megkapjuk e szakaszban arra is a feleletet, kik térítettek bennünket a keresztény hitre. E második részhez azonban már itt is néhány kísérő és felvilágosító szót kell előre bocsátanunk. Mindnyájunk előtt ismeretes VOLF GYÖRGYnek az az általánosan elfogadott magyarázata, hogy a latin betűs irást, az olvasást, s ezzel együtt a keresztény hitet a velenczés olaszoktól tanultuk. VOLF Velencze és vidékén, a mint ezt Első keresztény térítőink czímű művében többször hangsúlyozza, érti «Dalmácziát, Fiumét, Isztriát, Triesztet, a hajdani Friaul déli részét, a lagúnák szigeteit, Velenczét és a velenczei szárazföldet egész az Adige folyóig." Ez volna az a terület, a hol kereszténységre térésünk előtt is a velenczei nyelvjárást beszélték; innen kaptuk volna első térítő papjainkat is. Ez látszólag végleg eldöntött kérdés; VOLF legalább annak tekintette, s ASBÓTH cseh elméletéről írva ezt mondja: «talán sikerült nemcsak ezt az első kísérletet lerontanom, hanem minden jövendőbeli hasonló próbálgatásoknak is elejét vennem (Kiktől tanult stb. 33. !.)» VoLFnak ezen alapjában véve helyes fejtegetése tudvalevőleg azon elmelet ellen volt írva, melyet ASBÓTH OSZKÁR a Szlávság a magyar keresztény terminológiában czímű tanulmányában fejtett ki, s a hol azt bizonyította, hogy a cseheknek «kiváló részük volt a mngyarok térítésében.)) Á VoLF-féle elméletet azonban nyelvészeti szempontból senki bírálat alá nem vette. Nem kérdezte senki, hogy pl. Dalmácziában vagy az Isztriához tartozó Veglia szigeten vagy Arbén, Isztriában csakugyan velenczés volt-e a honfoglalás idején az olasz nyelv, vagy pedig ott más nem velenczés s nem is olasz nyelvjárás dívott. Magáról Isztriáról, Friaulról nem is beszélek, mert hisz az előbbiben IVE kutatásai Rovigno s a többi helység ladin nyelvéről úgy is meggyőzhették volna a kutatót, hogy a népi beszéd ott ma is csak részben velenczés. VOLF nagyon sokat adott az i, z kiejtésre, sok mozzanatot mellőzött, s a mellett elfeledte, hogy e kiejtés van az Összes glagolita tengerparti horvát oklevelekben, a mint a Surmin-féle Ilrvatski spomenici-bö\ kitűnik. Van azonban bolgár nyelvemlék is, a hol ez s, z kiejtés meg van. Az 1350-tájáról