Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: Adalékok a magyar nyelv régi török és mongol elemeihez - 271

298 MUNKÁCSI BERNÁT. bölcs (accus. bölcse-t ; bewch WeszprémiC, ÉrdyC, KazC, bwlch Schlágli Szój. 24. sz., bulcz VirgC, beleli EMNy. II., belez JordC.) 1. «doctus, eruditus, consiliosus, literátus, sapiens, philosophus; weise; gelehrt, klug»; 2. «magus; zauberer» (pl. nnapkeleti bölcsek* = «magi» a bibliában; «a Pharahó varasió bölcsei)) 1675-ből), bölcses (böccses Kecskemét) 1. «bölcs; weise»; 2. dutilis, salutaris; lehrreich», bölcsese'g, bölcsesség «doctrinar sapientia, sophia; weisheit», bölcsei- (Székelység): el-bölcsel- «elokoskodja, elvitatja; abstreiten, wegdisputiren», le-bölcsel- «okoskodva ledisputál, letanácsol, lebeszél; abdisputiren, abraten, abreden», bölcselked-ik «philosophor, sapio»>; bölcsköd-ik (böcsköd-ik Székelység) «elbizakodva, henczegve, sértőleg beszél; übermütig, hochmütig, beleidigend sprechen» (NySz., MTsz.). < Mongol biigeci «chaman, enchanteur, bonze» (inaMaHr

i>, Ő0H3t) e mellett: büge «chaman, enchanteur» (uiaMaHb, BOJI-nieŐHHKT., BO.IXBT>, melyből: biigele- «exercer la magié, battre la caisse pour évoquer les esprits; cela se dit de ces enchanteurs, qui portent á la ceinture quantité de grelots et un tambour sur lequel ils frappent, et qu'ils accompagnent du son de leur grelots, en remuant le corps ou en marchant»; KOVAL. 1245, 1242—3.), bogé «zauberer, schaman» (bögéle- «zaubern, gaukeln»> SCHMIDT 120.) — kalmük bo «zauberer» (bole- «zaubern» ZWICK 162.), burjét bo «schaman» (bole- «zaubern» CASTRÉN) = ujgur bogii, bőgi (ezen ujgur glossával magyarázva: biliklik) «kenner, wissender, weiser, gelehrter» (pl. hekimlerke hikmet asik kilmadi, bügilerke bilik élik tutmadi «den weisen hat die weisheit nicht genützt, den gelehrten hat das wissen nicht getroffen» ; VÁMB. Ujgur. Sprachmon. 212.), kún biigii «weiser, prophet» : bv gvlarde'ulam ol södeptrur — bügiilardán ulam sözláp turur «durch die weisen spricht er (der heilige geist) zu uns» (Cod. Cum. KUUN 212, EADL. 76, 109.), csagataj bogii «zauberer» (SEJKH SZULEJMAN 84.). A török sat- «verkaufen» igéből származó csagataj satkugi = volgai-tatár satéucé, ozm. satijí «verkáufer, krámer» = magy. szatócs egyezések tanulsága alapján helyesen véli BÜDENZ, hogy a bil- «wissen» igéből hasonló módon képzett csagataj bilgüfi = volgai-tatár béleucé, ozm. biliéi «ein wissender, gelehrter» (ZENKER 238—9, OSZTROÜMOV) mint jövevényszó a magyarban nem bölcsr