Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: Adalékok a magyar nyelv régi török és mongol elemeihez - 271

ADALÉKOK A MAGYAE NYELV RÉGI TÖRÖK ÉS MONGOL ELEMEIHEZ. 297 ezek által másokban is bűnös gondolatok, gyanúk keletkeznek, vagy mások is hasonló tényekre kapnak kedvet, ösztönt, boszonkodik, utálatra gerjedi). Tényleg a «lelki fölháborodás, az erkölcsi megütközés*) jellemző jegye a «botránkozás*) fogalmának, szemben a «botláséval», mely viszont úgy mint a «botorkázás», a «testi (különösen lábbal való) megütközés» szava. A két fogalomnak közös jegye megérteti ugyan, hogy a. két szó használata átvitelesen átcsap egymás körébe, vagyis hogy beszélünk «lelki v. erkölcsi botlásróh s viszont egyes régi irók elvétve a botránkozást is használják a «testi botlás» kifejezésére, mégis a két szónak különválasztását javallja azon körülmény, hogy a török eredetűnek bizonyult botor, botorkál-, botol- török-mongol kapcsolatai közt nem találjuk meg azt a reflexivum (-v-, -an-) igei képzést, melyből a botrán-kodik, botrán-kozik alapszavát úgy magyarázhatnék, mint pl. az ugyancsak török alapú boszan-kodik, bocsán-ik igéknél; már pedig föltéve, hogy a botorkál-, botol- csakugyan török eredetű igei alapból valók (1. erre nézve fentebb), még akkor sem gondobhatnók, hogy ezen igei alaphoz a magyar nyelvtörténetben csatlakozott volna a nem élő s aránylag gyér -án képző, minthogy török eredetű igén ilyen ujabb (azaz nem a törökségből való) alakulat nem igazolható. Nincs is szükségünk e fölvételre, minthogy a csuvas pgtran- igében megtaláljuk alak és jelentés szerint pontosan egyező mását a botrán-kodik, botrán-kozik alaprészének, mely egyszersmind arról tanúskodik, hogy itt a közhasználatú «lelki fölháborodás)) értelem az eredetibb s a «testi botlás»-féle csak a hasonló s fogalmilag is közel álló botorkál-, botol- szavak hatása, más szóval hogy itt a jelentesbeli egybekeveredes gyakori esetével van dolgunk. bozontos «villosus, hirsutus, hispidus; struppig» (Kreszn., NySz.); «hosszú, fityegő s összekuszált szőrű, baglyas, borzas, fésületlen, kóczos; zottig; mit langen, verwirrten, struppigen haareii» (pl. ^bozontos guba, kucsma, komondor, czigánypiirdé* CzF.). < Ozm. bozinti, bozuntu «ce qui est détordu, défait, effilé; das aufgedrehte, aufgetröselte» a boz- «zerstören, verderben; in unordnung bringen» stb. igéből (ZENKER 219, 218.). A bozontos e szerint fölös -s melléknévi képzővel megtoldva magyarítja a már magában is melléknévi értelmű török szót, melynek alaki egyezése mellett különösen <(aufgetröselt») jelentése illik a magyar szóhoz.