Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Könyvismertetések - Balassa József: Dunay Ferencz. Átíró hangrajz. – Hangrajz és helyesírás. – A magyar hangrajz gyakorlása. – Sarbó Artur. Népszerű útmutatás a beszédhibák felismerésére és elhárítására. – Klis Lajos. Közérdekű tudnivalók a siketnémákról. – La Parole. 250

252 BALASSA JÓZSEF. magyarázni a magyar nyelvnek egyes történetileg fejlődött sajátosságait. A magánhangzók illeszkedését nem lehet csakis fonetikai alapon tárgyalni, mert ennek mai állapota a magyar nyelv több százados fejlődésének eredménye. Még kevésbbé lehet a tővégi magánhangzók (mások szerint kötőhangzók) és a ragok magánhangzóinak minőségét fonetikai alapon magyarázni, mert a magánhangzók mai használatába is a szavak történetének számos más mozzanata játszik belé. Azok a törvények, melyeket DUNAY e fejtegetései közben felállít, kónyszerítették Őt arra, hogy a magyar hangok között oly különbségeket keressen, a milyeneket az élő kiejtésben megállapítani nem lehet. DUNAY könyvében fontosabbnak tartja az ő hangrajzát a hangok elemzésénél. Oly írást akart megalkotni, melyben «a hangjegy úgy van alkotva, hogy maga mondja meg mindenkinek, a ki az írás néhány alapvonalával és annak jelentőségével megismerkedett: én az a hang vagyok és más hang nem is lehetek.» (Hangrajz és helyesírás, 12. 1.). Ha sikerül akár DüNAYnak, akár másnak ilyen hangírást megalkotni, igen nagy hálára kötelezi le a fonetika s általában a nyelvtudomány minden művelőjét. Milyen szép volna, ha az alapelvek megismerése után könnyű szerrel le lehetne olvasni evvel az új fonetikus írással feljegyzett bármely szöveget! E folyóiratban többször volt már alkalmam a különböző fonetikus írásokról szólani s kifejtettem már, hogy legpontosabban az olyan írásrendszert lehet kidolgozni, mely nem ragaszkodik a hagyományos betűkhöz ; csakhogy az ilyen írásrendszer nem számíthat elterjedésre, legfeljebb egy-két fonetikai mű veszi hasznát. Ellenben a meglévő betűkhöz némileg ragaszkodó írásmód könnyebben terjed el s ez is fejleszthető s a tudomány czéljaihoz alkalmazható. DUNAY egészen új írásmódot dolgozott ki, melyben minden egyes jelnek az a feladata, hogy maga mondja meg képzése módját. Az írásmód kidolgozása igazán szellemes, ügyes s a hangképzós mindenféle mozzanatára kiterjeszkedő, s ha mégsem felel meg annak a czélnak, a melyet megalkotója vele el akart érni, ennek főoka az, hogy a czél a maga teljességében elérhetetlen. Minden egyes hang képzése oly bonyolult s beszélő szervünk egyes részeinek oly sokféle működésétől függ, hogy az írásban e működést egy jellel feltüntetni lehetetlen,*) s az illető jegy, *) Ha a hangok képzésének minden egyes mozzanatát jelölni akarjuk, ezt egy jellel nem lehet elvégezni. Ezért próbálta meg JESPERSEN (The Articulation of Speech Sounds represented by means of Analphabetic SymbolsJ, hogy a hangképzós minden egyes részletét külön-külön jelölje, tehát egy-egy hang teljes képzését 5—6 jel együttesen mutatja.