Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - II. 230

A HATÁK0ZÓKRÓL. 247 a hol t. i. már van egy főnév vagy főnévi mondatrész, mely az igéhez kapcsolja, mig a gondolati főnév közvetlenül is kapcsolódhatik az igéhez mint alany, határozó stb. Ellenben tudjuk, hogy a melléknév csak kihagyásosan, vagy átvitt értelemben lehet alany. PAUL is úgy véli, hogy a melléknév a prsedicativumból keletkezett s WUNDT is nagyon jól mondja (II. 283.) el, mikép keletkezhetett itten a melléknév. A melléknév után nem lehet külön kitenni a <(tulajdonság» vagy «minőségi) szót, ellenben a főnevek után min dig: vendógkép: olyan, mint a vendég, vendégi minőségben; darabokra tört: darab minőségébe jutott; az alma gyümölcs: gyümölcs minősége, tulajdonsága van; az erdőből szántóföldet varázsoltak: az erdő tulajdonságból szántóföldet. A logika is úgy magyarázza a «prsedicatumot», hogy az alany jegyeit, azaz tulajdonságait magában foglalja, hogy ama tulajdonságot állítjuk az alanyról, a mit a pröedicatum megnevez, pl. az alma gyümölcs: gyümölcsi tulajdonságai vannak. Tegyük hozzá ezt a példát is: az öröm vendégkép fordult meg a szűk lakásban: vendégi tulajdonsága volt, mert csak néha és rövid ideig volt ott. Az átvitt értelmet nem érezzük nagyon élénken, a metafora, mint már említettem, oly ügyesen játszik, hogy az eredeti beszédtől nem tudjuk megkülönböztetni. Még a helyhatározóban is annyira ellepleződött, hogy a logika, mely «a tiszta valóra», nem a nyelvérzékre támaszkodik, s így a gondolati dolgokat nem tekinthette helyeknek, a gondolati nevek számára idegen osztályban keresett helyet. De az átvitt értelmű szót mindig megtoldhatjuk az értelem kára nélkül egy eredeti helyet jelentő, illetőleg az idő vagy tulajdonság szóval: gondban él: a gond tengerében él; fogságban él: fogság falai közt él; búba sülyedt: a bú habjaiba sűlyedt; vacsora alatt: vacsora ideje alatt; visszajövet: visszajövet ideje alatt; az alma gyümölcs: gyümölcs tulajdonságú. Nézetem szerint az állapothatározó alapbeszédrésze a melléknév és számnév és ezeknek itt van a legeredetibb helyük, használatuk, nem a jelzőben, mint a logika tanította. Eddig azt tanították, hogy ebben : az apa jó, jelző van: az apa jó apa. De ez nem áll, e szerint csak főnév lehetne prsedicatum, pedig melléknévi névmás is lehet olyankor is. mikor semmi elmésseggel sem tehetünk utána főnevet, pl. a daru ilyen (és megmutatom a képét). Ha a névmás a maga erején állhat a prsedicatumban, a helyettesített eredeti szó is úgy állhat. A mi rendszerünk alapján ide tartozik ez a példa is: a íiú vígan jött haza : «laetus domum rediit»: ebbe még kevésbbé lehet egy jelzett szót beszúrni. A melléknév és számnév tehát ebben a mondatrészben keletkezhetett s viszont a többi beszédrészek itt keplegesen, metaforásan állanak. Jól kiérezzük a képleges használatot, ha mennyiség kifejezésére főnév szolgál: sereg, falka, nyáj: hiszen ez egész sereg; voltak ott egy regimenten is.