Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - II. 230

248 KALMÁE ELEK. Lehet tehát a tulajdonsághatározó : 1. melléknév vagy számnév (melléknévi igenév); 2. szenvedő szereplésű határozó igenév. A cselekvő igenév: csúszva végig mászott, nem járulhat ide, mert a képzőjét is el kellene hagyni s ekkor sem tulajdonsághatározó, hanem igazi állítmány lenne belőle: csúszott s végig mászott; még a szenvedő igenév idevétele ellen is szólna alakilag az, hogy a van igét nem hagyjuk el mellőle : írva van, egy legény halva van; de mivel sokszor előfordul az is, hogy a van nincs kitéve: Feldúlva és kardélre hányva a nagy város Potenciána (Arany); Veszve, veszve koronája legtündöklőbb éke, dísze (Tompa); halva a vezér; azért a szenvedő igenevet mégis ide kell számítani. Ez is ragtalan határozó, változtatás nélkül lehet állítmányi névszó, de ez még a többesben is ragtalan marad : a katonák is halva; csak régebben volt ennek is többese: az ajtók nyitvák. Lehet a tulajdonsághatározó továbbá 3. bárminő főnév; 4. névmás; 5. határozószó: igy, úgy; de külön határozószava, legalább a magyarban nincsen; 6. névutó, külön névutója: gyanánt, fejében, számban; 7. kötőszó, alárendelők: hogy, és kissé németesen: mint: ezer forint, mint fizetés; mellórendelők: szintén, mind, mind-mind, következés képen; 8. rag, külön ragja: -an, -en, -úl, -kép (-képpen), -é. Ez a birtokos rag ugyanegy a hová-irányú -é helyraggal, v. ö.: es gehört mir, il est á moi. Mint az -an és -úl, úgy az -é is a futólagosabb, külsőségesebb tulajdonság határozóit jelzi. 9. Igen sok a ragtalan tulajdonsághatározó; a van, lesz, marad igék mellett hol ragtalan, hol ragos a határozó: árva vagyok, árván vagyok; árva leszek, árvává leszek; árva maradok, áiván maradok; a múltam ige mellett csupán ragtalan határozó áll: tíz éves múltam. A ragtalan határozót egyeztetjük, de csak számban: a többes alany mellett többes a határozó is: az emberek halandók és azok is lesznek a világ végéig. Az «esetbeli» egyeztetés nálunk elesik, mert az alanyi alak ragtalan, illetőleg mikor személyragos, a személyrag nem ugrik át a határozóra is. Azért azonban lehet az állítmányi névszót a rendszer értelmében akár «ragtalan», akár «egyeztetett*) tulajdonsághatározónak nevezni. A latinban csak egyeztetettnek, a németben csak ragtalannak nevezhető a rágósak és praepositiósak ellenében. De nem szabad az egyeztetés miatt ezt a határozót külön mondatrészszé tenni. Először is csak egy töredéke esik egyeztetés alá és napnál világosabb, hogy a ragos csoportok szerves párjai ennek a töredéknek; másodszor nemcsak itt van egyeztetés, hanem a névmások révén bármely határozóban: Az országok, a melyekben jártam, műveltek. Úgy látszik, az indogermán egyeztetés (de a magyar is) a névmásokból indult ki, ezek máig is megegyeznek nemben és számban azzal a szóval, a melyre vonatkoznak, csak esetben fűződnek a maguk mondatához, de a görög «attractio»-ban még esetben is kirínak a mondatból s az illető szóval egyeznek meg: •