Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Kalmár Elek: A határozókról - II. 230

•'n 246 KALMÁR ELEK. lesz, azzal nem törődünk, ennyiben futólagosabb, rövidebb, mint az előbbi (közelségi viszony a túlsó ponton), de az árvaság egyik esetben sem hozza magával, hogy a gyermek megmaradjon, legfeljebb szenvedi a határozó a cselekvést, természetesen érzelem nélkül, mert csak tulajdonság, nem mint a mondat tárgya, mely érző személy. így szenvedik a cselekvést ezek is: állva hagy, sírva talál valakit. Ez a tétlenség oly mozdulatlanná teszi a tulajdonsághatározót a cselekvéssel szemben, a milyen a hely és idő. Az állás és sírás a hagyástól és találástól függetlenül tart tovább; még a futólagos tulajdonság is ilyen: éhen, szomjan a pinczéhez ére, a tulajdonság, éhség, szomjúság az érkezéssel semmi változást nem szenved; az előző tulajdonság a cselekvés előtt volt változatlan: a posztó gyapjúhói készül; az utólagos tulajdonság pedig a cselekvés után marad változatlan s nyomatékosan kiérezzük az ily tulajdonságoknak előző vagy utólagos változatlan voltát. A tulajdonsághatározó szenvedő és változhatatlan természetével függ össze, hogy a határozó igenevek közül csak a szenvedő értelmű fordul elő benne: állva hagy, sírva talál, írva van, nyitva van (többese: nyitvák). Ezért van az is, hogy az állapothatározó látszólag jobban fűződik az alanyhoz mint a cselekvéshez, pedig ehhez is hozzákapcsolódik legalább oly szoros kötelékkel, mint a hely, de a hely szemlólhetőbb a cselekvés alatt, mint a tulajdonság. Gazdagon megyek el: inkább én vagyok gazdag, mint az elmenetel, éppen azért valahányszor kétes az eset és a határozó értelme nemcsak az alanyhoz, hanem a cselekvéshez is illenék, inkább módhatározót kell a szóban látnunk: fehéren csillog a deres fű, nemcsak a fű, hanem a csillogás is fehér, a fehérség is hozzájárul a csillogáshoz; érzéketlenül hallgatta a beszedet: az alany és a hallgatás is érzéketlen volt, az érzéketlenség csak a hallgatás tartamára terjed ki; a tehén csendesen kérődzik: nemcsak a tehén csendes, hanem a kérődzés is, és a csendesség csak a kérődzéssel együtt tart. Ezek módhatározók; részletesebb magyarázatukat az illető fejezetben fogom megadni. Ilyen ez is: quam inulti, quamque fcede perieriut vostri defensores (Sallustius): a védők boszúlatlanok s a boszúlatlanság megmaradt, de inkább csak a pusztulás rúts ez a rútság elmúlt. Állapothatározóul főkép melléknév és számnév szolgálnak, mert ezek jelentenek tulajdonságot s ha más főnév az állapothatározó, ez már másodsorban, átvitt értelemben van tulajdonság gyanánt használva. Egyáltalában valamint a helyhatározóban az is, a mi eredetileg nem hely, az időhatározóban, a mi eredetileg nem idő, mégis lehet hely-, illetőleg idő gyanánt használva, úgy az állapothatározóban is lehet akármi tulajdonság gyanánt alkalmazva. A melléknév és gondolati főnév között éppen az a külömbség, hogy a melléknév eredetileg csak itt fordulhat elő,