Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Petz Gedeon: A nyelvbeli kiegészülésről 216

A NYELVBELI KIEGÉSZÜLÉSBŐL. 225 kifogástalan. Az ide tartozó kiegészülő alakok, mint multus — plus, viel — mehr, sok — több viszonya kétségkívül más, mint az efféle alakoké : édes édesebb, gonosz gonoszabb. Az utóbbi igazi fokozás, gradatio, az előbbi hasonlítás, comparatio. Mert világos, hogy ha azt mondom, hogy A gonoszabb mint B, akkor az alapföltevés az, hogy mindakettő gonosz és a ,gonoszabb' igazán magasabb fokot jelent, —• de ha azt mondom, hogy .4-nak több a pénze mint J3-nek, ebből még nem következik, hogy akár .4-nak, akár £>-nek absolut értelemben sok pénze van. A mi különösen az idg. nyelveket illeti, ezek terén a nyelvtörténeti kutatás kiderítette, hogy bizonyos tulaj donságfogalmakat korábban használtak pusztán hasonlító jelentéssel, mint absolut értelemben: korábban mondták azt, hogy valaki egy másiknál jobb, nagyobb stb. s csak későbben azt, hogy (absolut értelemben, hasonlítás nélkül) jó, nagy stb. DELBRÜCK összeállította az óind melléknevek elég nagyszámú csoportját, a melyek csak közép- és felsőfokban fordulnak elő s a melyeknek alapfokuk egyáltalában nincsen ( Vergleichende Syntax der idg. Sprachen III, 1, 414) s újabban SOMMER a latin nyelvi comparatióval foglalkozva kifejtette; hogy azok a melléknevek, a melyeknek efféle relatív értelme van. voltakép positivus nélkül szűkölködtek s csak újabb jelenség, másodlagos fejlődés az, hogy positivusuk is alakúit, a mely az illető tulajdonságnak mintegy normális mértékét jelöli meg. Ép ilyenkor lehetséges azután, hogy ama comparativussal egészen más gyökérből való szó associálódik alapfokúi. Innét van az, hogy a mit a grammatika a melior positivusának tekint: a bonus, egészen más gyökérbői való; ilyen a viszonya a plus és multusnak (Idg. Forsch. 11, 264.1. NyK. 30, 477.) ós a sok — többnek is. Az itt kifejtett elmélet értelmében a sok és több eme viszonya is igen régi lehet s e tekintetben nem vagyok egy véleményen ZoLNAival, a ki azt mondja, hogy a sok <cősugor eredete ellen egyeben kívül épen hiányos, még teljesen ki nem fejlődhetett schemája is erős gyanút támaszt)) (Defectivumok a magyar nyelvben. Phil. Közi. 15, 1060). A ki nem fejlődött schema itt ép oly keveset bizonyít az ősi eredet ellen, mint a hogy pl. a nem. viel ősnyelvi eredete ellen nem szólhat az a körülmény, hogy nincsen ugyané gyökérből való közép- és felsőfoka, — az ősnyelvi eredetet itt a rokonnyelvi alakok (szkr. purú, gör. noÁúg stb.) egész kétségtelenné teszik. Ha ezeket szem előtt tartjuk s ha figyelembe veszszük azt, hogy ezen a téren aránylag ritka a kiegyenlítődés, hogy a gut-hól való gutest igazán kivételes korcsalak (OSTHOFF 5.1.), akkor" be fogjuk látni, hogy a melléknevek ,kiegészülése' már sokkal lazább, mint az előbb tárgyalt kategóriáké, a nyelvérzék itt jobban érzi az alakok önálló voltát s itt már inkább a grammatikusnak volt gondja rá, hogy egyegy rovat ne találjon üresnek maradni. Nyelvtudományi Közlemények XXXII. J-'->