Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)
Tanulmányok - Petz Gedeon: A nyelvbeli kiegészülésről 216
226 PETZ GEDEON. Még lazább a kiegészülő alakok viszonya a szóképzés egyéb eseteiben. OSTHOFP itt csak egy-két kategória vizsgálatára szorítkozott, a nőnevek és egy pár kicsinyítő szónak a képzése módjáról szólva. Pedig több-kevesebb joggal ide lehet számítani egyéb eseteket is. Pl. a többesképzés és a vele fogalmilag rokon gyűjtŐnóvképzés terén is gyakran hasonló viszonyt találunk. Ismeretes, hogy a németben a mann szó többesét bizonyos összetételekben leute helyettesíti (kaufleiite, landleute), voltakép ez is külömböző gyökéralakok kiegészülése. A mi a gyűjtőneveket illeti, a magyarban az összetartozást jelentő -s képzővel alakultak egyes erdőnevek, pl. fűz : füzes, tölgy : tölgyes, fenyő : fenyves, de már a fából nem képződött ily gyűjtőnév, itt erre csupán az erdő szolgál, — bizonyos joggal tehát azt mondhatjuk, hogy a, fa és erdő szintén a kiegészülés viszonyában vannak. A melléknévről szólva OSTHOFF csak a fokozás jelenségeit tárgyalja, de ugyancsak a kiegészülés viszonyában vannak egyes melléknevek a nekik értelmileg megfelelő, de más gyökérből képezett határozószókkal is, pl. gót góds, ófn. kfn. guot ,jó£ és g. waíla, ófn. wela, wola, kfn. wol ,jól'; csak az úfn.-ben lehet a gut adverbium is. A kfn.-ben michel és grog mellett határozószóúl sere használatos, a manec mellett vil; az úfn.-ben a gern a liebnek megfelelő határozószó. A kiegészülés viszonya létesülhet továbbá — s erre OSTHOFF szintén nincs tekintettel — az igeképzés terén is. Pl. a kfn.-ben a sterben (ófn. stérban),meghalni' erős ige mellett volt egy sterben, sterbte, gesterbt (ófn. sterben) ,megölni' jelentésű gyenge ige, a mely az amabból képezett műveltető ige volt; szintúgy a töuwen (töun) ,meghalni, haldokolni' ige mellett a toeten ,megölni'. A mai németben azonban a második és a harmadik ige kiveszett s most a sterben és töten a kiegészülés viszonyába jutott: viszonyuk, jelentésüket tekintve, ugyanaz mint pl. a Hegen és legen-é. Vagy az úfn. tod főnév jelentés dolgában oly viszonyban van a sterben-hez, mint a lage főnév a liegen-hez. Ez utóbb említett esetekben az összetartozás érzése kétségkívül sokkal lazább, mint pl. a sumfui esse alakoknál s így a kiegészülés szorosságára nézve bizonyos fokozati külömbségekről lehet szólanunk. Látni való egyúttal, hogy a kiegészülés jelenségét a nyelvnek számos más kategóriájában is ki lehet mutatni, a melyeket az eddigi kutatók nem is számítottak ide. Sőt ha a suppletivismust, a kiegészülést a szó tulajdonképi értelmében lehetne venni, akkor az ilyen, egymást fogalmilag szintén kiegészítő szócsoportok is tartoznának ide, mint: tavasz nyár Ősz tél (1. BRTJGMANN, Zeitschrift f d. Gymnasialwesen 54, 460). Ezek persze az OsTHOir-féle elmélet értelmében nem igazi ,kiegészülő' csoportok, mert az ez értelemben vett ,kiegészülés' kritériuma az, hogy az illető csopor-
