Nyelvtudományi Közlemények 31. kötet (1901)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága. (VIII.) 1

28 MUNKÁCSI BERNÁT. megtekintse széles e földön való népét. Ugyanannyi népe meghalt, a mennyi népe élö. A leányos embernek ugyanannyi leánya hal meg, a mennyi leányát fölnevel; a fias embernek ugyanannyi fia hal meg, a mennyi fiát nagyra neveh. Ezután a rege vége : «Az ember korabeli világ csak most állott be (us-ti ünttéyatés), az ember idejebeli világ csak most jön létre (us-ti téli). Ezen boldogságukkal élnek most az emberek]». Máskép fogja föl a betegség és halál eredetét a déli hagyomány. A ((tápláléka bő, vize bö halottas országot (yaldn má)» ugyan itt is az Égatya rendeli az emberiségnek; de hogy abból a vészhozó kór s következménye a halál előkerekedett, az pusztán a Xul-dtér Uányától származó ember erkölcsi bűnének, jelesen a mérsékletet nem ismerő versengésnek s az ifjabbak önhitt hevességének az okozata. Nem szükség, nem isteni áldás a betegség és halál, mint az előbbi regében : hanem baj, melyet maga az ember hozott önnön fejére s mely immár egész fajára átöröklődik. íme maga a rege (I : 94—97.): «Soká, vagy rövid ideig éltek, egyszer csak az egy anya szülte hét fiú Xul'zatér-leány anyjához így szól: ,Arany-Kivorés atyuskánk tápláléka bö, vize bő halottas országot emleget, ezt keresni megyünk mi el. Míg mi visszaérkezünk, egy szádú hét üst [bozasört] főzz (kavarj)! Mi kezeinket, lábainkat pihentetjük. Az egy anya szülte hét férfi most a halottas országot fölkeresni megy. Soká, vagy rövid ideig jártak, egy fája ritka, füve ritka ritka vidékre, a Jdy-tumén tó partjára jutottak ki. A tóra tekintenek: vasmellű hét búvárkacsa (táyét), hét vöcsök (löW) hét felé bukdácsol. A legidősebb férfi közülök szól: ,Eejtő bokor, rejtő fű mögül magam fogok hozzájuk lopózkodni; míg én nyilam, ijjam nem eresztettem, ti nyilat, ijjat ne ereszszetek !' 0 rejtő bokor, rejtő fü mögött lopózkodik most hozzájuk. Hajlatos ijj hajlatára alig teszi nyilát: mögötte a legifjabb férfi selyem idegének rezgő hangja hallik. A vasmellű hét búvárkacsa, liét vöcsök mellét csak véresre horzsolta. Daruidba sok folyót nagy számban futnak [most ezek] végig; a kortalan, betegségtelen föld környékét kórral, betegséggel árasztották ím el (téréntal má-kémpli térnél ti tá,rd,tésánl, yultal má-kmipli yul'él ti tárátésánl). A legidősebb férfi szidja: ,Ha én lőttem volna rájuk, ezt a vasmellű hét búvárkacsát, hét vöcsököt, mint tavaszi halat, őszi halat egy jó nyársbotra, úgy nyársoltani volna föl mind [nyilamra]. Most te a kortalan, betegségtelen föld környékét kórral,