Nyelvtudományi Közlemények 31. kötet (1901)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága. (VIII.) 1

8 MUNKÁCSI BERNÁT. bőrt adott neki (táyt-sawéi majwés), egy vöcsökbőrt adott neki (luli'-sqwél majwés). ,No halld csak, erőtlen kezű fiam, szállj alá; miután igémre termett szent vizemhez eljutottál, ha van háti erőd, hozd létre az ember lakó szent földet, buktasd elő az ember lakó kérges földet!'» Miután atyjához, anyjához lekerült, az ősfi öltözködék, kiment; búvárkacsa-bőrébe bújt, a végtelen mély fenekű, szent tenger (patitá martai jeipin sáris-vit) vizébe merült alá. Hosszú ideig, vagy rövid ideig járt, a lélekzete megszorult, fölmerült. Másodszorra belement; hosszú ideig, vagy rövid ideig járt.: oda, a hol alsó földje (joli mátá) van, nem ér el; lélekzete megszorult, fölmerült. Harmadszorra ismét belement: hiába járt, földet nem talált; lélekzete megszorult, ismét fölszállott. Atyjához, anyjához bement s szól: ^Halljátok atyám, anyám, bár hót éjen át, hét napon át jártam : az alsó földre nem juthatok el; elfogyott a háterőm, elfogyott a mellerőm'. Atyja mondja: ,Ha van részedre rendelve erő, Numi-Tq,rém atya rendelte; ha meg vagy igézve tehetséggel, Numi-Kworés atya igézett meg'. Azután kiment, felöltötte vöcsökbőrét, a szent tenger vizébe ismét aláereszkedett, belement. Soká, vagy rövid ideig járt, fölszállott. Egy teli marék földdarabot buktatott elő. A távolba hajította : folyó folyó alakjában támadt, az Ob Ob alakjában támadt. Másodszorra belement a vizbe. Soká, vagy rövid ideig járt, egy teli marékkal hozott fel földdarabot. A távolba hajította : a- tó tóvá támadt, a folyóér folyóérkép kezdett folyni. Harmadszorra belement a vizbe; ismét kihozott egy teli marék földdarabot. A távolba dobta : az erdő erdő alakúvá, a rét rét alakúvá termett. Előtermett az ember lakó szent föld». A lényeges külömbség tehát az előbbi s ezen rege közt, hogy míg amott maguk a búvárkacsa s a vöcsökmadarak igyekeznek a földnek előbuktatásán az ősvízből, emitt heh)ettük az ősfi szerepel, azonban szintén az előbbi madarak bőrében. Az előbbi regében a vöcsök csak egyszer hoz földet elő, itt az ősfi háromszor, a midőn mindegyik homokcsomóból más-másnemű részét a földnek alkotja. A föld fokozatos növéséről itt nincs szó. d) A lozvai közlés szerint (I : 160—1.) «N. T. atyánk gondolkozni kezd: valami módon hadd teremtek földet, valami módon hadd hozok fel földet a vízből». Az ősvízen Xul'-atér búvárkacsa képében úszkál. N. T. leszáll, Xid'-q,tér-l magához hívja s szól: ,Légy te az én öcsém, teremtsünk mi ketten