Nyelvtudományi Közlemények 31. kötet (1901)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága. (VIII.) 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 47 szárazra jutva kilép a hajóból, «Xul!-q,tér kikél az asszony liasábób). Hogy miként került oda, a közlő a következőkép magyarázta: «A midőn a szent tűzözön előfakadt, X. a. csakhamar rájött, hogy őt bizony megöli Tyrém. A menekülő párból! az öreg nem látja őt, az asszony látja. Az öreg raszállott hajójára; az asszony csak áll, pedig a szent áradat már előtört. Az öreg szól: ,Szállj föl!' 0 egyre csak áll. Ismét mondja: .Szállj föl!' Nem száll föl. Harmadszor is odaszól: ,Szállj föl, te kul! (ördög)!' Erre a kul1 az aszszony hasába bújt bele s ilyen módon a hajóra jutott. Midőn a tüzes víz leapadt, az öreg és neje kiugrottak a hajóból s X. a. is kiugrott, eleven volt, megmenekült)) (1. ugyanez elbeszélést a votják vízözön-regében: Votj. Népkölt. Hagy. 52. 1.). A tűzözönnel hozza kapcsolatba a vogul-osztják hitrege a népvándorlást, illetőleg törzsek költözését: «Annak az embernek, ki hét éjjel, hét nappal lefolyta után a bajt kibírta, a vize leapadt; annak a ki nem bírta ki, a kötele elszakadt s elvitte az ár. A melyik ember kibírta, az a. maga földjén, ott ért szárazra; egyéb ember a iiova jutott, ott ért szárazra» (I : 72.). — PATKANOvnak Pairáyíaregéjében (I : 134.) általában «azokat, kik nem az istenfi hajóján, hanem tutajon menekültek, külömbözö vidékekre hordta el az áradat)), így állítják a Szamarovo mellett lakó Trenkin-jurtabeliek, hogy őket tutajuk Szurgut vidékéről hozta erre, a miben P. szerint igazuk is lehet, mivel típusuk a környékbeli osztjákokétól külömbözik. Hasonló népvándorlási hagyományt jegyzett föl POLJAKOV (147. 1.), mely szerint a Nádim mellékén lakó TapMacL-KaTOHL-tól származó nemzetség őse, hajdan az Ob mellett lakott, Obdorszkon alul; de a tüzes víz hullámaitól hajtatva a Nádim vidékére került s ott volt kénytelen magának s családjának halászó területet foglalni. Ugyancsak a tűzözönnel magyarázza a vogul-osztják néphagyomány a helyenként még most is látható földi kunyhókat : «A menekült emberek*) — mondja a rege (I : 72.) — «fát kerestek házépítéshez; de nincs sem fa, sem fű; semmit sem találnak, mivel házat lehetne építeni. Földi kunyhót (má-kwol) kezdtek tehát ásni; miután földi kunyhójuk elkészült, ottan kezdtek lakni. Bármerre lehet hallani, hogy az a nép, mely [a szent áradat után] megmaradt s a közelben volt falvakban élt, ott földi kunyhót ásott [lakásul])). Berjozov határában ma is földházakban lakik az ujab-