Nyelvtudományi Közlemények 31. kötet (1901)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága. (VIII.) 1

48 MUNKÁCSI BERNÁT. ban odaköltözött szegény vogul-osztják nép. GONDATTI a Szoszva bal partján Sortin-ja egyházas falutól 3 versztnyire lejebb és 2 versztnyire feljebb látott e fajta földházakat s azt hallotta felő­lük, hogy ezeket N. T. tűzpusztítása után a fenmaradt hősök ké­szítették erdei fa hiányában (46. 1.). Ilyeneken kívül állítólag kőből is készítettek házakat az özönvíz után élt földi lakók (u. o. 36. 1.). Évek multán, midőn a fa újból nőni kezdett, ismét faházak építé­séhez fogtak; de mivel ehhez a fa még nem volt elég nagy, a rövid fácskákat «ide oda toldozgatták)) s úgy szerkesztették össze épü­letté (I : 67.). GONDATTI közlései szerint a tűz- és vízözön után terjedő kor­szakig csupán az óriáserejű hősök emberi fajtája élt, míg a mai közönséges emberek teremtésének fentebb tárgyalt hármas kísér­lete csak ezután következett (46—47. 11.). E történeti időrendnek ellentmondanak a tőlem följegyzett regék; de hogy legalább az állatokra nézve meg kellett újítani a teremtést, arról a REGULY-féle jelpin vit regének befejezése tanúskodik, mely a következőket mondja (I : 73.): «Az .áradat után] megmaradt öregek egybegyűl­tek s Tarem-hoz könyörögnek: ,Oh, minő módon csillapodik leá­nyunk éhe, fiunk éhe? Immár nincsen vízi hal, nincs erdei állat. N. T. atyánk, bocsáss le legalább vízi lialat s erdei állatot; a minap meghagyott emberfiad leánya, fia éhének csillapodó szerét onnan keresné. A vízi halat fogó embert áldd meg vízi hal szerencséjével, az erdőbe menő embert áldd meg erdei állat szerencséjével! Teremts ezután igéddel erdei fát, erdei fiivet! Bármerre levő föld­részen megmaradt embered törzsökösödjék meg további életre, elszaporodó fia, leánya hadd szaporodjék el!» Élénken emlékeztet e regerészlet a biblia előadására, mely szerint Noé, midőn kikelt a bárkából, áldozatot mutatott be Istennek, ki megáldotta Noét s fiait mondván: ((Szaporodjatok, sokasodjatok s töltsétek be a földet!« De míg a biblia azzal fejezi be a vízözön történetét, hogy Isten megállapította szövetségét az emberekkel s állatokkal, mely szerint nem fog támadni többé vízözön az egész föld elpusztítá­sára : a vogul hitrege egy újabb tűzözönnel fenyeget, mely majd az idők végén fog bekövetkezni s belőle nem kél többé új életre a világ-E végitélet rajzát GONDATTI a következőkép vázolja (49—50. 11.): «A teremtett világ nem áll fönn örökké, hanem veget fog érni

Next

/
Oldalképek
Tartalom