Nyelvtudományi Közlemények 31. kötet (1901)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága. (VIII.) 1

24 MUNKÁCSI BERNÁT. obi fajta haladat bocsásd az Óbba, fölyóbeli ajta haladat bocsásd a folyóba, tóban éló haladat bocsásd a tóba! Ha az ember korabeli világ beáll, éhező sziveik ezzel csillapodjanak!')) Valamint az ártalmas növényeket, úgy az ártalmas és hasznavehetetlen állatokat is Xul-g,tér fondorlatai hozták létre. Erről a lozvai Ördögfejedelem-rege (I: 162—3.) a következőket beszéli: Mintán Xnl'-atér-nek első kisérlete külön föld teremtésére meghiúsult, tovább is csak azon gondolkozik, hogy miként teremtse meg azt magának. «N. T.-hoz szól: ,Bátyácska, ugyan adj nekem oly nagy földet, melyre egy botot állíthatok!' ,Ha éppen oly nagy földdarabot kérsz, melyre egy botot állíthatsz, hát végy!' mond N. T. X. a. egy botot vág, leszúrja a földbe s szól: ,Habár kicsiny földem van is, de mégis a magam földje!'" Midőn később N. T. kíváncsi lesz, hogy vájjon mit csinál ellenfele a neki adott földdel s X. a. botját fölrántja, hát a ezen botból támadt lyukon által színük soha sem látott csúszómászók (qsá vátal nim-viré) kezdtek feljönni a föld alól. A mi béka, gyík, egér, földi giliszta, szúnyog, nagy bögöly s apró légy van, mind föl kezdett jönni. ,De már elég!' — mond N. T. ,Hogyan adtam volna én neked a földet ily ártalmas dologra?! Be kell dugni ezt a lyukat!' Erre tüzes fadarabbal a lyukat be is tömte». Ha ez nem történt volna «ezek a színük soha nem látott csúszómászók nem futnának a tűztől, nem félnének a füsttől s a köldöke vágott ember semmi szerrel nem bírná ki velük)). Itt tehát N. T. szerepe nem maga a teremtés, hanem az ördögi törekvés ellensúlyozása, az ártalmas lények számának csökkentése s az ellenük való védelemnyujtás. X. A főbb élet foglalkozások eredete, jelesen a halászaté, vadászaté s a ruhakészítésé a néphit szerint szintén a teremtés korszakába esik s az Egatya jótékony gondoskodásának műve. A REGüLY-féle szigvai rege e részben a következőket tartalmazza (I : 149—154.): Midőn az ősfi «obi fajta halát az Óbba, folyóban élő halát a folyóba, tóban élő halát a tóba bocsátotta, hét tél, hét nyár eltölte után az Obhoz ment. Obi fajta hala megnőtt, megkorosodott, a víz egész magasságában úszkál». Ismét égi atyjához fordul tehát: *N. T. atyám, Numi-Kivorés apám! Igédre termett embered elterjedt az egész földön, szárnyas állat szárnyas állat módjára nőtt meg, lábas állat lábas állat módjára korosodott meg, vízi halam vízi hal módjára szaporodott meg: hogy ezen