Nyelvtudományi Közlemények 31. kötet (1901)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága. (VIII.) 1

22 MUNKÁCSI BERNÁT. melyben a gyermeknek csupán anyja kilétéről lehetett biztos tudomása, míg az apa rendesen bizonytalan volt. IX. Az állatok teremtése a EEGULY-féle teremtési regében, mint láttuk, együtt s egyforma módon történik az emberével. GONDATTI is úgy értesült, hogy az Egatya az emberrel együtt teremtette az állatokat csupán a szerkesztésükhöz vett más-más anyagot, jelesen amannál fűzfát, ezeknél fenyőfát (1. fentebb). Ezeken kívül külön regék szólnak a táplálékul szolgáló két legfontosabb állatnak, jelesen a jávornak és /iáinak teremtéséről. A jávorét a déli hagyományt tartalmazó teremtési ének következőkép adja elő (1:86—94.): Xul-qLtér-leánynak «egy méhből való hét fia, hét leánya miután sokáig, vagy rövid ideig éltek, hogy már hegyes fanyilakkal lőhetnek, akkorákká lettek. Fönn menő szárnyas állat szivét remegésbe hozzák; lenn járó lábas állat szivét kétségbe ejtik. Xul'-q,tér-leány anyjuk Fönn járószárnyas Kaimhoz ismét mondja: ,A.mny-Kivorés atyuskádhoz eredj föl ismét! Kérdezd meg ezt: egy méhbeli hét fiam, hét leányom ím megteremtődött; de most a megenni való vesszőbimbót, fübimbót (= a betevő falatot) honnan vegyék, a szívcsúcsra való Ízletes falatot hol keressék ?'» Az Arany-Kivorés atyuskától hozott válasz : uSűrüfájtl fekete bozót oldalába hét jávoünöt, hét jávortulkot bocsátok (táráU'im) ; midőn tavasztáji hosszú napot alkotok, elrejtő vessző, elrejtő fű mögül, — a megenni való vesszőbimbót, fübimbót onnan hadd keressék, a szívcsúcsra való ízletes falatot onnan hadd találják. Egyik része földem vidékének, egyik része vizem vidékének fája ritka, ritka láp; vize ritka, ritka láp; ász szó'rű sok szarvasborját bocsátok oda. Midőn tavasztáji hosszú napot alkotok, elrejtő vessző, elrejtő fü mögül, — a megenni való vesszőbimbót, fübimbót onnan hadd keressék, a szívcsúcsra való ízletes falatot onnan hadd találják! Másik része földem vidékének, vizem vidékének a tápláléka bó halottas ország: (yqláü ma), a megenni való vesszőbimbót, fübimbót onnan hadd keressék, a szívcsúcsra való ízletes falatot onnan hadd találják!» — A EEGULY-féle változatban (I : 104—5.) a Kérges-Föld anya küldi föl N. T. atyjához az üzenetet: «Az étellel táplálkozó embert ím megteremtettük; de most valamely megenni való szíve csúcsára való ízletes falatot honnan fog venni?» Az Egatya válasza erre: aMajd ezen alant elterülő sűrű fajú lúczfenyves oldalában a hét