Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Kisebb közlések - Melich János: A Festetich-kódex egy ismeretlen másolata 350

. 350 KISEBB KÖZLÉSEK. rűen Ochsenknechtnek írja), elég lesz ebből úgymond 80 darab. Inkább a konfiskált javakba fogadjanak egy csomót («ain gewisse Anzahl Ochsenknecht»). Mondanunk sem kell, hogy a németek a hajtókát saját kiejtésük szerint haltuknak hívták és írták. A bécsi marhakereskedó'k és mészárosok maguk is tartottak egy csomó magyar haj tót, a kik a magyar vásárokon megvett marhákat fölhajtották. Sőt — a mi szinte hihetetlen — már a XVI. században olvassuk, hogy az összes bécsi marhakereskedők és mészárosok tudnak magyarul. A birodalmi városok kereskedői pedig magyar tolmácsokat tartottak, s azokkal jöttek a bécsi marhavásárra. A bécsi vásárok felügyelőjének (handgravius) és hivatalnokainak kinevezésénél meg föltétel volt a magyar nyelv tudása. íme ilyen hatása volt nyelvi tekintetben a magyar marhahajtásnak. Meg kell jegyeznünk, hogy a bécsiek, habár fizették a hajdúkat, azért meglehetősen féltek e marczona néptől. A XVI. század közepén már a városba sem bocsátották a magyar haituk&t, hanem az úgynevezett magyar úton, a városon kívül két csárdát nyitottak számukra. S a hajdúk itt ittak, míg a tó'zsérek — így nevezték magukat a magyar marhakereskedők — a városban az adás-vevéssel elkészültek. Ausztriában a törvény azt is tiltotta, hogy valaki a Bécsben vásárolt marhákat magyar hajdúkkal hajtassa tovább a birodalomba. A hajdúk Bécsből csak az el nem kelt marhát hajthatták vissza Magyarországba. Megemlítjük még, hogy a XVI. századi német oklevelek a hajtó (hajdú) szót vagy egyszerűen lefordítják (Ochsentreiber, Ochsenknecht), vagy pedig a magy. kiejtést utánozva heytuck, heytucken, heidog,heydocken stb. szóval írják. Latin nyelvű okirataink rendesen «abactores boum»nak mondják a hajtókát, vagy pedig hajdo, hajdonesnek (de sohasem hajdú, hajdunes) írják. Egyébként MOSSÓCZY a Corpus Juris 1584-i kiadásában szintén megemlíti, hogy a hajdú szó a hajtóból lett.*) TAKÁTS SÁNDOR. A Festetich-kódex egy ismeretlen másolata. — Nagy Géza m. n. múzeumi tisztviselő a nyár folyamán meglátogatta kézdivásárhelyi Vásárhelyi Géza tinnyei földbirtokos régiséggyűjteményét, s ez alkalommal a tulajdonos egy papírra írt, negyedrétű, magyar nyelvű kódexet mutatott neki. A kéziratból kiírt néhány mondatból aztán megállapítottuk, hogy a szöveg a Festetich-kódex szövegévei egyezik. Vásárhelyi a kéziratot 15 forintért egy szlavóniai magyar embertől vette, a ki előbb a kéziratot Strossmayer püspöknek ajánlotta volt fel megvételre. A püspök azonban a magyar emléket nem vásárolta meg. A Festetich-kódex Kinizsi Pálné Magyar Benigna számára készült zsolozsmás könyv; jelen alakjában másolat s a legfényesebb középkori magyar nyelvemlók. Az eredetinek a korát 1494 tájára teszik, még pedig azon az alapon, hogy a 177. lapon «Paal wram betegseegerewl zerzet Imaadsaag» áll, a mely Kinizsi Pálra vonatkozik (! 1494 máj. 3.) és hogy a 2. lapon a Kinizsi-Magyar czímer van. A Feste*) Az összes itt idézett okiratok a bécsi közös pénzügyi levéltárban vannak.