Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Kisebb közlések - Szilasi Móricz: Írmag 484 - Szilasi Móricz: Férfi, férj 484

KISEBB KÖZLÉSEK. 4-85 függőben. A cser. szónak is most pontosabban ismerjük a változatait. Ezek: pör, pörgő, püerge, püerga,püergé,püerga,pörgén, továbbá pör -jiy, jwrgojiy, pör-jey, pör-jöy, pörjey jey (megjegyzendő, hogy a legjobban megbízható, t. i. a GENETZ S PoRKKA-fóle szövegek útmutatása szerint olvassuk g-nak a g-t a föntebbi szavakban, v. ö. erge Gn. 2.). A cser. (s a magyar) szóösszetétel s előtagja legteljesebb alakjában pü co m. fi, a melynek azonban a magánhangzója &pör szóban már összeolvadt az utótag kezdő hangzójával, v. ö. pörgő copü-erge. A teljesebb alakú szóknak különben ismeretes az utótagja is, t. i. erge fiu, s ebből következik, hogy a pör utótagja is, mely csak er lehetett, szintén ilyen jelentésű. Mégpedig önállój'szó volt, mert az lehetetlen, hogy pör a pörgő alakból rövidült volna. Bizonyossá is válik ez a föltevés, mivel az er szót az ural-altáji nyelvek nagy csoportjában megtalálhatjuk. A tatáinyelvjárásokban ar ,mann, ehemann, gatte, held'; er id. s ,felnőtt ember', ir id. BADL., BUD. ; csag. er, ir ,férfi, hős'; ir bála ,fiu' BUD.; khiv. t. er, kaz. t. ir ,férj'; kún er ,mas, masculus, masculinus, maritus'; alt. er jak. ar; kojb.-kar. ir, er, er, ier ,mann'GASTR.; oszm. er ,homme, mann'; csuv. ar ,férfi', ara MyjKecTBO ZOL. — Végre mong. ere ,mann, mánnlich, mannhaft' SCHM. Ha már így bebizonyult az ér szó ural-altaji rokonsága, nagyon valószínűnek látszik, hogy az erge szó is ebbe a családba tartozik. S csakugyan megtaláljuk az idézett nyelvekben a neki megfelelő kicsinyítő képzős szókat is. A tatárban ar-kák, kaz. ir-kak ,férfi, hím4

; kirg.

er-kák bála ,knabe, tíolange er auf dem ar'me getragen wird' BADL. ; tat., oszm. irkek ,hím, férj' BUD. ; alt. erkek .hím'; kojb.-kar. irgak, érgak, ergak ,mánnchen' CASTR. ; oszm. erkek ,mále, homme'; kún erka ,férfi, férj, hím'; — mong. erekéin ,das mánnchen beimfedervieh und den vögeln überhaupt'. (Egyéb származékok : tat. erlik, irlik MyaiecTBO, kirg. erese ,14 éves fiú' BUD.; csag. erket YÁMB. ; oszm. ergen, erken ,junggesell'). Az említett szókban tehát világos a -kük kicsinyítő képző, a mely viszont nem lehet más mint összetétel -M-f/Í. a mint a kún er-ka még föl is tünteti az egyszerű kicsinyítő képzőt s valamint oszm. erken, csag. erket szókból is csak *erke következtethető. Ezen erka (< *erká) megfelelője pedig a cser. erge, erga. így aztán a magyar kettős alak is megvilágosodik, úgyhogy fér co cser. pör; férj(e) cser. pörgő, mert hogy fér, férj valamikép egymásból keletkeztek, arra, azt hiszem, nem igen lehet gondolni. Különben egy ilyen ge, ga, ge, ga (g co g váltakozás a szomszéd megelőző hangtól függ) kicsinyítő képző, a mely az erge szón mutatkozik, még találkozik a cseremiszben, de minden jel arra mutat, hogy egyebütt is csuv.-tatár eredetű, pl. cser. kopsayge < csuv. kopsanga, ,bogár'; cser. karzayga, korsayge < csuv. korzanga, korzanak ,lapu'; cser. olange < csuv. olanga ,sügér';