Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Kisebb közlések - Szilasi Móricz: Írmag 484 - Szilasi Móricz: Férfi, férj 484

486 KISEBB KÖZLÉSEK. cser. pareijge < csuv. paranga, tat. báráyge ,krumpli' stb., a melyek mind állat- s növényneveken fordulnak elő. Világosan látható még a képző cser. éarlan, carlayge co csuv. carlan ,gólya'; cser. orlánge .vakondok', arlán ,patkány' esc- csuv. arlan, tat. árián, alt. erlen; cser. joskar co joxkarge ,vörös'; cser. kasar co kasarge ,hegyes'; cser. kusteUk ,könnyűség' oo kustelgo ,könnyű'; cser. sereygo co csuv. sárén ,barna'; cser. sibá, sobaga co csuv. sóba, tat. síbaga ,sors', cser. luwurga co csuv. lugur ,iszap' szavakban. Sőt még a tat. -ka kicsinyítő képző megfelelője is találkozik : cser. lap, lapka co csuv. lap ,alacsony'; cser. laksa OJ laksaka ,mélyedés, üreg'; cser. kopa co kopka ,tenyér'; cser. kűtká, ,buta' oe tat. kötii ,schlecht'. Ha végre tekintetbe veszünk még ilyen világosan kicsinyített madárnevet: cser. sogorcok, soygorcok co csuv. soygors, tat. sigircik,seregély', a föntebbiekkel összevetve valószínűleg kicsinyítő képzőt tételezhetünk föl ezekben is: cser. nerge ,borz', pütürange ,denevér', södanga ,búza', salepe ,harkály'; sőt úgy sejtem, hogy -se is kicsinyítő képző a preie co csuv. pru ,borjú' szóban, melyet a Cser. Szótárban még összetételnek gondoltam (csuv. pru -f tat. bizau, bzau); továbbá -co, -co képző ebben puldorto, puldurco ,fürj', v. ö. vogk. poltá AL. poVta ,fajd', v. ö. még cser. mrgenée co mrgehco co sargene ,sörte'. Térjünk most ismét vissza a pörgő s erge szavakra. Az eddigiekből, úgy hiszem, eléggé bebizonyult, hogy a -ge itt kicsinyítő képző, meg valószínűvé vált az is, hogy nem cseremisz eredetű képző, hanem hogy az erge mindenestül a tat. *erke megfelelője. Erre a következtetésre utal bennünket még a következő megfontolás is. Látjuk, hogy A férj egészen megfelel a cser. pörgő szónak; ha most már a kicsinyítő képző eredeti cseremisz volnn, a magyarban is eredeti képzőt kellene elvárnunk, mert azt nem lehet föltételezni, hogy a magyar szó kölcsönvétel a cseremiszből. Akkor periig a magyarban -ke volna okvetetlenül a képző, annyival is inkább, mivel, ha eredeti, a cseremisz -ge, -ge <-ke-bő\ származik akár hangzóközi helyzetben, akár a megelőző sonans illet. I, r miatt (v. ö. tat. ka co ga), míg a magyarban ez a változás ismeretlen. A magyar férj-ben a j, ha nem eredeti, csakis egy g-íéle hangból keletkezhetett, de k hangból még közvetve sem. Nincs tehát más mód a megfejtésre, mint az,, hogy már valamelyik tat. dialektusban *erge volt a szó alakja (v. ö. kojb.kar. irgák) s így kapta a cseremisz is meg a magyar is. Ezt könnyen el lehet fogadni e ez a legvalószínűbb is, de akkor meg egy újabb s még nehezebb, előttem még megfejthetetlen kérdés merül fel. Ugyanis azt bátran elhihetjük, hogy er, erge a cseremiszben s a magyarban is jövevényszó, melyet mind a két nyelv akár együtt, akár külön vett át a tatárból. Lehet, hogy megvolt az utóbbi mint jövevényszó az egész finn-ugorságban, ha igaz, hogy a finn yrká, lp. irke ,vőlegény' is ide