Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IV. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 31 ládjahoz, mely pedig őt mindenkép távol tartani igyekszik. Hogy valamikóp emlegetését hívásnak ne vegye, a halálról s a vele kapcsolatos dolgokról, mint már több ízben láttuk, képes nyelven, titkos kifejezésekkel (tüjtné latin) beszélnek. A léleknek természetesen nem szabad világosan értésére adni, hogy nem szívesen látott vendég; mert abból lenne csak igazi baj. Legczélszerűbb kerülni az alkalmakat a vele való találkozásra. Ez okból a kondai vogul ember meg nem hál egy elhagyott, lakatlan jurtában, félve, hogy itt kísértettel találkozik (INPANT. IV : 273.). De nem mindenkor lehetséges őt kerülni, vagy tőle könnyen szabadulni. Midőn a felsőlozvai vogulok átutaznak a Szoszva mellékén fekvő Jáni-paul-ha,, a holtak árnyai utánuk futnak, mint anyjuk után a kis gyerekek ; pedig kíséretük egy cseppet sem kellemes. Hogy embereink valamikép visszaűzzék a hozzájuk tartozó árnyakat (kik talán attól félnek, hogy családjuk az elutazással végleg elhagyja őket), az út egy pontján a Sarma jankelma nar-nál (10 versztnyire Jánt'-paul előtt) fából egy ijesztő állatalakot faragnak (uj varamé). Ezen állatalak igen kezdetleges kivitelű, de egy földbe szúrt karónak fölül behasított résébe szorítva alkalmas arra, hogy az utazókat esetleg követő is-eket megijeszsze s lozvamelléki hazájukba visszaűzze. Hasonló alakokat készítenek a szoszvaiak, ha a Lozva felé utaznak, úgy hogy a nagy mennyiségre fölszaporodott «állatocskák» (ujkicét) a jelzett ponton egész nagy térséget töltenek be. Esetleg a lélek megéhezik s e végből jelenik meg egész váratlanúl családja körében. Érdekes példáját mutatja elénk ez esetnek PATKANOV népköltési gyűjteményében a Son-yus város hőseiről szóló ének, mely a déli osztják lélekhitre nézve egyéb tekintetben is igen tanulságos. Álljon itt a tárgyunkra vonatkozó rész (11:86-88.): «Son-yus-yoi az erős fejedelmi öreg forró lázban feküdt magas párnáján. Miután egy számított (teljes) héten át így feküdt, elvegyült a penészes ruhájú számtalan halott közé (= meghalt). A város számtalan férfia az előrészes város előrészében rejtekkincs gyanánt temette el testét. Tőle született, ijjas kezű fia még növekedett s a porczogós (zsenge) kezű fiúcska szintén elvegyült a penészes ruhájú számtalan halott közé. A város számtalan férfia, az előrészes város előrészében rejtekkincs gyanánt temette el testét. Egyszer ez a gyermek éhes lett. Son-yas-yoj az erős fejedelmi öreg szóla: ,Eredj te a tőlem lakott boldogságos házba, menj ott a ház-