Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IV. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 37 fejlődése, hogy bálványokat készítsenek olyan magasabb rendű szellemi lényeknek ábrázolására is, melyek tényleg sohasem voltak emberek, sohasem halottak. így jutottak bálványképekhez egyes alacsonyabb rendű természeti istenségek (pl. a menkw, vagy a vízisten) ; de jellemző, hogy nincs bálvány képe a magasabb rendű természeti istenségeknek, pl. az Egatyának s a Földanyának, kiknek tisztelete nem a halotti kultuszban gyökerezik. Hogy ez a bálványistenségek keletkezésének története, világosan mutatja, hogy ilyen módon napjainkban is juthatnak egyes halotti bálványok nagyobb arányú s szélesebb körre kiterjedő tisztelethez. BELJAVSZKIJ ugyanis azt írja, hogy «ha az elhunyt sámán volt, nemcsak családjának nőtagjai, hanem az ismerős férfiak is készítenek emiékezetére bálványt, melyet istenség gyanánt nemzedékről nemzedékre imádnakn (1. fentebb). Nagyon tanulságos, a mit e tárgyról ERMAN ír, ki szerint «midőn egy sámán meghal, nála a halottak tiszteletének rendes szertartása a legtisztább és leghatározottabb kanonizáczióba megy át; mert az ő emlékezetére készített s felöltöztetett halványnál nem érik be az egyszerű halottaknál szokásos tisztelettel, hanem az utódok gondoskodnak arról is, hogy ez a tisztelet nemzedékről nemzedékre épen fónmaradjon, sőt ügyes orákulumokkal áldozatokat is követelhetnek ilyen nemzeti istenségeknek, ép úgy, mint az általánosan elismert tekintélyű bálványképeknek». «Nem vélem kétségbevonhatónak» — írja már ERMAN — «hogy az utóbbi fajta bálványképeknek is ugyanez a keletkezésük története, vagyis eredetileg ezek szintén csak kiváló emberek emlékei voltak, melyekhez csak idővel csatlakozott a tisztelet további fennmaradása s a sámánok érdekében némi önkényes allegorikus magyarázat* (1. fentebb). FINSCH művében (547.) is megtaláljuk annak igazolását, hogy nem minden halotti bálvány jut rövid idő múlva az eltemettetés sorsára. A tőle fölkutatott temetkező helyeken ugyanis ő mindenütt talált egy vagy két bálványházikót. Ez az osztják téli jártának volt kicsinyített utánzata körülbelül egy kutyaól nagyságában; felülről nyírhéjjal volt fedve s hogy a szél meg ne bontsa, egy fatönkővel megnehezítve ; az ajtó nekitámasztott fadarabbal volt bezárva. Minden ily bálványházikóban osztják módra öltöztetett bábú volt, mellette házi holmik : kanál, csészék, kés stb. A közelben talált tűzhely s rénkoponya azt mutatta, hogy itt áldozatot tartottak*. FINSCH azt véli, hogy ez a bálvány s a.