Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IV. 1

A VOGUL NÉP ŐSI HITVILÁGA. 23 a húst ott helyben föllakmározzák, a csontokat pedig a halotthoz helyezik. Jelentős körülmények ez eljárásban, hogy az állat maga öli meg magát, tehát mintegy önként megy a halálba ura után; a fakaró is arra való, hogy az erőszakos halál szinét elkerüljék, a mennyiben így nem a rendes ölő szerszám, a fejsze, vagy nyíl vetett véget az állat életének, hanem afféle ártatlan faág, a minőbe a rén legelése közben is beleütközhetik.*) Az állat mindjárt rendelkezésre is bocsátja bőrét, valamint csontjai alakjában húsát elhunyt gazdájának; tehát úgy szolgál neki, mint e földön tette. Csak változata e szertartás a keleti népek lovas temetkezésének, melyről más helyen (Ethnogr. 7 : 297—323.) bővebben értekeztem. PALLAS szerint (III : 54.) az éjszaki osztjákok férfi halott után teljes fölszereléssel szánhoz kötve vele viszik három legszebb és legkedveltebb rénszarvasát, melyeket, mihelyt a halottat eltemették, hátsó lábaiknak szíjjal való megkötözése után négy ember hegyes fakarókkal addig bökdös, míg az állatok kiadják párájukat. Gazdag ember temetésénél még több rénszarvast is ölnek hurkot téve nyakukra és lábaikra s addig verve hosszában hátukat, míg végre holtan összerogynak. Az elhunytnak áldozatul hozott állatok a sír helyén maradnak, szerszámaikat a sírdúczra aggatják s oda támasztják a felfordított szánt is. Ezek mellett a sír közelében halotti tort is tartanak, melyből a maradék ételt haza viszik s kiosztják a halott emlékezetére a szomszédok között. FINSCH gyakran talált osztják sírok közelében széttört üvegeket annak jeléül, hogy az ily halotti toroknál a pálinka sem szokott hiányozni (548.). Hogy a kondai voguloknál is szokásos a halotti tor, tudjuk egy hősi ének nyomán, mely szerint: pöw'i íoaiátén jalé sáptéstén ; soatén tqulép tené voqrlést, soatén tqulép ájné voqrlést; ájg%, té/w pömétsét «a fiúk eltemették atyjukat; hétig tartó torevést, hétig tartó torivást rendeztek; enni, inni kezdettek)) (IV : 241.). WITSEN szerint (670.) a déli osztjá-*) Különös, hogy az áldozati állat megölésének ily módját, melyet pedig sok utazó emleget, FINSCH hamis híresztelésnek tartja: «Der grausamen tödtungsart der rentiere beim begrábniss (durchbohren mittelst spitzer hölzer: Pallas-Sujew; verstopfen von nasenlöchern, mund, ohren u. s. w. mittelst holzkeilen: Hofm.) Hegen keine eigenen beobachtungen, sondern nur au/schneiderinche berichte von syrjanen etc. zu grundé (wie ich auf das bestimtestc versichem darf» (549.).