Nyelvtudományi Közlemények 29. kötet (1899)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben (III.) 4

14 MUNKÁCSI BEENÁT. utal; az említett mocsarak pedig a Kljazsma és Oka alsó folyása mentén találhatók. A Kljazsma mellékén NESTOR idejében a finn fajú Merja nép lakott, melynek neve (Jordanesnél: Merem, a brémeni ÁDÁMnál: Mirri) föltűnően hasonlít a Mari népnévhez, melylyel a cseremiszek nevezik magukat s egyszersmind a «férfi»-t jelölik (v. ö. az iráni marta, mareta «ember» szónak kurd mer, mer, mir alakjait). A «feketegubások» névre emlékeztet azon tény, hogy a cseremiszek még a múlt században is kizárólag fekete gyapjúból készült darócz-felöltőket viseltek, ép úgy mint CHRYSO­STOMÜS szerint a dnjepervidékiek s valószínűleg a szarmát SauSa­pátat, mely törzsnek neve az osszét sau «schwarz» és darás «kleid» összetételének látszik. A budinokra vonatkozó tudósítások a vo tj ák okra illenek. Területük HERODOTOS szerint a Tanais (Don) folyón túl, a szauro­matok földjétől tizenöt napi utazás távolnyira esik. Ez Szaratov vidéke a Volga mellett, mely a permi népek régi hazájának déli határául vehető, tekintetbe véve, hogy a finn-magyar népek általá­ban délebbről és nyugatabbról húzódtak mai lakóhelyeikre. ARIS­TOTELEsnek (Aelian. hist. an. XVI, 33.) egy Kapíaxo? nevű budin helységről is van tudomása (sv zolc, icepl TÖV Kapíaxov BouSivoí?), mely juhtenyésztéséről volt nevezetes. E helynévben a permi karis «festung» szót (ettől: zürj. votj. kar «stadt») ismerhetjük föl. HERODOTosnak amaz észrevétele, hogy a budinok világoskék sze­műek és vörös hajúak, egészen a votjákok rajza. GMELIN szerint a votjákok általában vörös hajúak; G. F. MÜLLER és PALLAS is ilye­neknek ismerik őket (az utóbbi szerint: «Kein volk ist so reich an feuerroten haaren, als die Wotjaken»). BUCH MIKSA könyvében (Die Wotjáken, 1882.) a votjákokat világos, sima bőrűeknek írja le; tőle megvizsgált 84 szakálas férfi között 47-nek vöröses, 37-nek barna volt a szakála; 100 személy közül 50-nek kék, 31-nek barna, 17-nek szürke, 2-nek zöld szeme volt; de egyiké sem fekete. Mint­hogy ez anthropologiai vonások elütnek az igazi finn-magyar típust hívebben képviselő keletibb rokon népekétől (pl. az osztjákok ós vogulokétól), sauromat és alán fajkeveredést kell fölvennünk, mely utóbbi népeket t. i. a görög írók világos szeműeknek és hajúaknak mondják, a mint ilyenek mai nap is az osszétok. Ugyanígy kell magyaráznunk a világos test- és hajszín gyakoriságát az erza* mordváknál és cseremiszeknél, míg a finnségnél ugyané tulajdon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom