Nyelvtudományi Közlemények 29. kötet (1899)

Tanulmányok - Munkácsi Bernát: Árja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben (III.) 4

ÁRJA ÉS KAUKÁZUSI ELEMEK A FINN-MAGYAR NYELVEKBEN. 9 v. ö. szkr. palaga- «blatt, laub» stb. (805.1.) | vakhi/süír «spindel»; v. ö. ért-, krt- «spinnen, den faden drehen» : finn kierta-, lív kier«drehen, zwirnen, wickeln, kreisen». «Uralte entlehnungen aus demnord eranischen sprachgut: finn ketrá, estn. keder «scheibe, kreisel», finn ketrá-puu, vót cedra-puu «spindel», finn ketraa-, veps. kezerda- «spinnen», cerem. sidir, südiir «spindel», südür«spinnen», mordv. kstir, kstere «spindel», zürj. cöré, votj. cers id., sw. lapp kársi id.» (809. 1.) | lív kumb «tasse», zürj. kub «topf» : zd. khumba-, szkr. kumbha- «topf, krug» (812.1.) | magy. vez-ei, mordv. vada- «führen», vad'md «zügel, leine», cser. vid- stb.: szkr. vah- (<*vadh-) «führen», vadhü- «die heimgeführte, braut», zd. vadhayeiti «erführt» (855. 1.) | cser. vaz- «fallen» : pamir vaz«mit wucht niederfallen» (855. 1.) | zürj. dom «band, strick», dom-, votj. dum- «binden» : szkr. dáma-, ujper. dám «fessel, verschluss» (innen: szkr. da- «binden, fesseln») stb. (869. 1.) | ? votj. gari «pflug», gdral- «pflügen», cser. karai- id.: ujper. kar, vakhl kür- «das féld bebauen, pflügen» stb. (879. 1.) | ? magy. sz'óv-, osztj. séw- «flechten»: v. ö. szkr. siv- «aneinanderheften, fest zusammenbinden», sariqölí tsiv- «zusammennáhen» (884. 1.). Az eddigi alkalmi észrevételeket rendszeresen összefoglalva és ujabb adatokkal gyarapítva tárgyalja TOMASCHEK a müncheni «Das Ausland (Wochenschrift für Lánder- u. Völkerkunde)» folyóirat 1883. évfolyamában (701—6. 1.) «Ethnologisch-lwguistische Forschungen über den Ősien Európa's» czímű rövid, de igen magvas értekezésében. Szemben azon régi fölfogással, hogy az indogermánok a tőlük lakott terület legszélső keleti tájáról, az Oxus és Jaxartes vidékeiről költöztek volna nyugat felé, ismételve hangoztatja BENFEY és POESCHE eszméjének igazát, mely szerint Kelet-Európa középöve volt azon vidék, honnan az indogermánság ősnépe minden irányban szétágazott. A közösnek igazolható természetrajzi nevek határozottan éjszaki s nem középtenger-vidéki természetre utalnak; az illető állatok és növények együtt sehol nem találhatók e földön másutt, mint éppen Fehér-Oroszország és a Volga tájékán. HERODOTOS idején a szkitha gyűjtőnéven egybefoglalt törzsek laktak erre, melyek közül a szkolotok a Portustól éjszakra fekvő földrészt a Duna torkolatától egész a Donig foglalták el, tőlük keletre pedig a szauromaták tanyáztak. Ezen népek iráni nemzetiségűek és nyelvűek voltak, mit nemcsak a görög írok-