Nyelvtudományi Közlemények 28. kötet (1898)

Értekezések - Erdélyi Lajos: Mondattani tanulmányok - 55

MONDATTANI TANULMÁNYOK. 61 («nincs odatéve», illetőleg, «nem közönséges a szórend» !) és természetesen, nem olyan érzéki értelemben ott sem. Ilyen értelemben csak tudatos mondatcsinálásnál, már kigondolt, sőt papirra tett bővebb szerkezet rövidítésénél, vagy fordításnál, rövidebb szerkezettel való fordításnál lehetne szó. V. ö. p. ezeket: Manete in me, et ego in vobismanebo: lakozzatok én bennem, én meg ti bennetek. Sylvester. (MKöt. I. 83.) Multas res uni g r a t a e sünt, alteri ingratae: Sok dolog egynek kedves, másnak nem. Stb. (II. gymn. dolg.) Persze, ime, ilyenkor is legalább is kissé más árnyalatú mondat jön létre. így kihagyásról, elhagyásról (ellipsisről), közös részek egybevonásárólis csak a vázolt értelemben szólhatunk, és az efféle kifejezések: ki- v. elhagyjuk, el szoktuk hagyni, valamint a nem teljes mondatkapcsolat (pl. Burghausernél is), a hiányos, illetőleg rö vidített mellékm o nd at (Kern-nél) kifejezés és az effélék: elhallgatjuk, lappang, hiányzik, sőt a pótlásra, kiegészítésre vonatkozó kifejezések is csak formálisan használhatók, a külön kitett részekkel odaállítható, vagy oda sem állítható bővebb szerkezetekhez, az u.n. «teljest) mondatokhoz viszonyítva, esnem a szó igazibb értelmében. Mert lelki alapon tulajdonképen a szó eredeti értelmében nem beszélhetnénk effélékről, és így nem kihagyásról, különösen azokra a mondatokra nézve, a melyekbe az a rósz nem is képzelhető bele. Itt erről épen úgy nem lehet szó, mint pl. a névszó-állítmánynyal bíró mondatokra nézve nyelvünkben csakugyan nem beszélhetni a v a n hiányáról, kihagyásáról stb., a mint erre az utóbbi esetre vonatkozólag csakugyan igazat adhatunk VEEESS IűNÁcznak BEASSAival szemben is. (V. ö. VERESS : Phil. Közi. II. pótköt., BRASSAI : i. f. 1897.) Ha nem mondhatni oda abban az esetben a van-t, hogy beszélhetni kihagyásáról, még ha 1. és 2. személyben ott van is? Épen így (a mire különben függetlenül már VERESS czikkének ismerete előtt rájöttem), hogy lehessen beszélni kihagyásról e szerkezetekre is, kivált, ha nem lehet szó betehetésről? Arról tulajdonképen csak fordításnál vagy olyan átalakításnál lehetne szó. És még az effélékre is: Csak úgy virág (t. i. a virág), ha tarka — nem kell k i h a g y á s ról beszélnünk, BRASSAI -val sem (v. ö. Phil. Közi. 1897. decz.). A nem teljes ésahiányos mondat kifejezéseket meg természetesen csak formálisan érthetjük, mint már ZOLNAI rámutatott (NyK. 23:115), ós a mint idevonatkozólag Simonyi is helyesebben szólt csak látszólag hiányos mondatról (NyK. XXV). Csonkulásról még formálisabban ! De így k itevésről sem beszélhetni a szó eredetibb értelmében (mint pl. KALMÁR), hanem csak a kifejez h. átv. értelemben, és csak úgy, hogy az a rész ott nincs külön kitéve. Kimondásról, csak egyszeri kimondásról